Századok – 1945-1946
Beszámoló - KOMJÁTHY MIKLÓS: A középkori államfogalom 192
A KÖZÉPKORI ÁLLAMFOGALOM 199 szerű, tudománytörténeti jelenség, hanem szerves megnyilvánulása az európai polgári forradalomnak. A forradalom azzal, liogy a társadalom átformálására tört, magának a társadalomnak tudományos vizsgálatához is megteremtette az előfeltételeket.5 A rendiség társadalmi, gazdasági és politikai institúciója többévszázados merevségében szétrombolhatatlaimak látszott Ezt a megkövesedett szerkezetet törte darabokra a forradalom. A röghöz kötött paraszt szabaddá vált; a születési arisztokrácia hatalmas birtokállománya megcsonkult; a nagy átalakulás ipari központokat hozott létre, amelyekben a gyárakat befogadó városi lakosság a gyáripari proletáriátussal addig soha nem tapasztalt mértékben felduzzadt. Az egész társadalom, amely eddig merevnek, változhatatlannak és passzívnak látszott, mozgásba jött. A nagy kataklizma során derült ki, hogy az elmúlt századokban állam és társadalom mennyire egybeolvadt. A felszabaduló társadalmi erők most a maguk képére kívánták formálni az államot is. Ekkor alakult ki az államnak az a formája, amely részben mint a társadalom felépítménye, mindenesetre mint nem-társadalom, a társadalommal öntörvényű képződményként állt szemben. Ekkor lett az állam azzá, ami a múltban nem volt: minden hatalmi erőforrást a maga kezében egyesítő intézménnyé. Ugyanekkor a társadalom az állam életnyilvánulásaitól viszonylag távolabb eső, gazdasági szférába tolódott át. Vagyis állam és társadalom ekkor határolódott el egymástól a valóságban is, az emberek tudatában is olyképen, hogy ezt az éles és kétségtelenül modern disztinkciót minden fenntartás nélkül kezdték a távoli múltba alá temetle sajátos tudományosságának minden „eredményét". B. könyvének végső következtetései fölött is messze eljárt már az idő, de kiváló módszereivel, efémer célok szolgálatában is, számtalan olyan igazságot1 tárt fel, amely az akkor időszerű burok lehántása után, közelebb vihet bennünket ahhoz, hogy úgy lássuk a dolgokat, ahogyan valaha voltak. Ma, amikor már egészen világos előttünk, hogy az elmúlt századok során a dunai táj valamennyi népének élete mily szorosan egybefonódott, nem lehet figyelmen kívül hagyni e hatalmas tájegység egyetlen kutatójának adatait sem; hiszen ezekben az adatokban mindenkor a nagy egész helyi színeződésü megnyilatkozásait ismerhetjük fel. Magyar adatok futólagos megtekintése is igazolja, hogy az alkotmányos fejlődés egy-két, jellegzetesen délnémetnek tartott vonása egyeben magyar, -sőt valószínűleg cseh, lengyel, horvát sajátosság is. A német történettudománynak B.-éhoz hasonló eredményeit, szerény véleményem szerint, olyasformán kell néznünk, mint ahogy a világ ma a német atombombakutatások természettudományi erőfeszítéseit értékeli. A nemtelen célok szolgálatában kidolgozott módszereket és részeredményeket a tiszta tudomány számára meg kell menteni. Beszámolómban, ennek az elvnek megfelelően, B. néhány, magyar vonatkozásban is termékeny megfigyelését igyekeztem értékesíteni. 5 A szociológia, mint önálló tudomány keletkezésének időpontja és körülményei teszik érthetővé, hogy „különböző irányainak módszerei úgyszólván semmi közösségbe sem hozhatók a történettudomány módszereivel. Mindazt, amit a társadalmasodásról mondanak, önmagukban igen helyesnek érezhetjük, de a konkrét valóságok megismerésére alig alkalmazhatjuk . . . Sőt néha vigyáznunk kell arra, hogy a szociológia gondolatmenete, fogalomvilága meg ne rontsa a történeti szemléletet. Megzavar, felzaklat, bizonytalanná tesz bennünket az ugyanarról való beszélésnek ez a merőben idegen módja." (Hajnal István: Történelem és szociológia. Századok, 1939. évf. 1. J.) Olyasformán vagyunk a szociológiával, mint a modern államtudománynak és alkotmányszemléletnek a történelemhez való viszonyával. A szociológia és a modern államtan fogalomvilága nem alkalmas az elmúlt századok konkrét viszonyainak feltárására.
