Századok – 1945-1946
Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147
168 'ELEKES LAJOS fegyvert; ebben az esetben viszont nem ő, hanem ura szól és cselekszik ő általa. Nagy István fegyverrel űzte el Péter Áront. Ezután „összegyűlvén az egész ország.. . Teoctist metropolita uralkodóvá kente .. . ö pedig átvette Moldva zászlóját". A közel egykorú krónikákban szemmelláthatólag szó sincs választásról, vagy akár akklamatív jóváhagyásról. Az utóbbi momentum is csak a XVII. századi Urechének, az új államszemlélet képviselőjének előadásáben tűnik fel. E szerint István a győzelem után összegyűjtötte országa nagy és kis bojárjait, az egész udvart, a metropolitát és sok szerzetest és megkérdezte, akarják-e őt uruknak. Erre egyhangúan azt válaszolták: „Sok évig uralkodj Istentől!" Miután így közakarattal kikiáltották, következett a felkenés szertartása és az uralom jelvényének átvétele.42 Nem kétes, hogy Ureche előadását saját korának államjogi felfogása, a bojárok választójogának legalább a vérségi öröklés elvével párhuzamos érvényesítésére irányuló törekvés is befolyásolta; de még ebből az előadásból sem olvashatunk ki többet, minthogy a nép, illetőleg az előkelők gyülekezete meghajolt a tények előtt és szereplése akklamatív helyeslésre szorítkozott. Minthogy pedig az „országot" — mely kezdetben az uralkodó személyével, majd vele és közvetlen környezetével, végül pedig a kiváltságolt elemekkel jelentett egyet. — Ureche idejében az előkelők képviselték, világos, hogy a széles körben elterjedt, romantikus-liberális tanokból hátramaradt nézetekkel szöges ellentétben a nép zömének, a nagy tömegeknek ennél az aktusnál és más hasonló eseményeknél semmiféle szerepe nem volt. Minthogy a közembereknek (ideértve most még a bojárokat és tanácsurakat is) ebben a korban nem volt önálló szerepük az események alakításában, természetszerűen a gyűlölet sem terjedt ki rájuk, mellyel a dinasztia egyes tagjai egymást irtották. A lázadókat, „hitleneket" kivégezték, a megtérőknek vagy megbocsátottak, vagy nem. Azt azonban, hogy valaki azelőtt nem tartozott a most éppen uralmon levő vajda párthívei közé, vagy talán éppen valamelyik ellenfele oldalán állt, semmikép sem rótták fel bűnül. Jellemző e tekintetben Laiotä levele, mellyel a Brassóban élő „pribékeket", azaz menekülőket, mások híveit felszólította: térjenek haza, akinek jószága van, az arra, akinek nincs, az hozzá, ő szolgálata fejében gondoskodik róla. Akinek ez nem tetszik, az menjen a király úrhoz, vagy ahová akar, csak a határon ne maradjon, mert az már fenyegetést, ellenséges cselekményt jelent.43 Kezdetben az előkelők szerepe is arra szorítkozott, hogy harc esetén kiálljanak urukért, akinek kíséretéhez tartoztak, vagy ha / 42 I. kiad. 29. 1. A régebbi formára 1. pl. Bogdan: Vechile cronice 144. 1. Jellemző, hogy a krónikák á. n. bistrifai csoportja, mely Nagy István koráról igen jól értesült és általában szívesen részletez, az „országgyűlés" és a felkelés momentumát meg sem említi. 43 Bogdan: Documente privitoare la relajiile ... 120. 1.
