Századok – 1945-1946

Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147

A .DINASZTIKÜS ELV A ROMÁN ÁLLAMFEJLŐDÉSBEN 151 Az „os domnesc" — az „uralkodói vér" (szószerint: csont) — fogalma még a dinasztikus elv hanyatlásának korszakában, sőt a következő arisztokratikus államszemlélet képviselőinél is valami kivételes, csaknem mágikus erőként jelenik meg. IV. István halála után — írja a XVII. század derekán Grigore Ureche moldvai vornic, aki történelmi munkájában egyébként nyomatékosan érvényesíti az új, bojárpárti politikai szemléletet -— a moldvai urak nagy gondban voltak, mert az elhúnytnak nem maradt fia, már pedig ,,az ország szokása szerint nem lehetett az uralmat másnak adni, mint aki maga is fejedelmi magból eredt". Akkor felhívták figyelmüket egy hárlau-i árusasszony fiára, Rareç Péterre, aki hír szerint III. Nagy István vajda törvénytelen gyermeke volt. Egyik előkelő tanúságot tett arról, hogy a vajda volt érseke annak idején hallotta is, amint az halálos ágyán fiának ismerte el Rarest. Ez minden aggályt megszüntetett. A nagyurak közakarattal uruknak ismerték el a hârlàui halaskofa szülöttét, „igaznak találtatván, hogy István vajda csontjából lett".7 „Os domnesc", vagyis: a fejedelmi család leszármazó ja-e? — ez volt az első és jóformán egyetlen kérdés, melyre minden uralkodójelöltnek válaszolnia kellett. De ezt aztán — mint az igény jogosságának biztosítékát — szigorúan számontartották. „A maga erejéből országló nagyúr, Io Nikola Alexandra vajda, a nagy Basaraba vajda fia" — hangoztatja eredetét még sírkövén is I. Sándor, Havaselve második uralkodója. „Bogdan, utána fia Latzko, utána Muçata fia Péter, utána testvére Roman, utána testvére István" — közlik uralkodóik rendjét az első moldvai krónikák, gondosan kiemelvén a származásrendi, legitimációs adatokat az írásbeliségnek azon a kezdetleges fokán, amikor egyébként a legfontosabb eseményekről is mélyen hallgatnak s a vajdák neve és eredete mellett legfeljebb uralmuk időtartamát jelzik: „4 év", „8 év", „16 év" stb.8 Alexandru Cornea bojárjai még a XVI. század derekán is azzal az indokolással kértek támogatást uruk részére a lengyelektől, hogy az előző vajda, akit megöltek, nem volt közülük való (hanem idegen, akit a szultán ültetett a nyakukra), erről viszont biztosan tudják, hogy a régi uralkodók leszármazója: (III.) Bogdan fia, (III.) István unokája s így az ország igaz örököse.9 Tehát közfelfogás szerint a dinasztiából való származás volt az uralom jogosságának kritériuma. Érthető, ha a trónkövetelők, sőt 7 Letopisetul Járii Moldovei pâna la Aron Voda íntocmil de Grigore Ureehe Vornicul Simion Dascälul, ed. C. C. Giurescu (Craiova, 1934) 95. 1. 8 L. főleg a krónikák ú. n. putnai csoportját, 1. Bogdan: Vechile cronice moldoveneçti pâna la Urechia (Bucureçti, 1891) 143.. 173. 1., Uő: Letopisetul lui Azarie. Analele Academiei Románé, ser. II. lom. XXXI. 1909. 146. 1., szemben az ú. n. bistritaival és a névtelennel, melyek a vajdák egymásutánját másolási hiba folytán másképen adják. — I. Sándor sírfeliratát facsimilében közli C. C. Giurescu i. m. 396. 1. 9 Hurmuzaki: Documente privitcare la istoria românilor, supl. II/l. 139. s köv. 1.