Századok – 1945-1946

Tanulmányok - ELEKES LAJOS: A dinasztikus elv a román államfejlődésben 147

A .DINASZTIKÜS ELV A ROMÁN ÁLLAMFEJLŐDÉSBEN 149 séget, államot.fejlesztett. Utána fia, La.tzko következett a vajdaságban, majd —- néhány évi, egyelőre felderítetlen zavar után — 1. Péter, akit a krónikák (nyilván jogigényének magyarázatául) Musata asszony fiaként említenek. Feltehető, amint fel is tették, hogy Bogdan leszármazói férfiágon kihaltak s I. Péter személyében a nőági hozzátartozók kerültek sorra. Akármint volt, annyi bizonyos, hogy Péter családja I. Bogdan utódának érezte magát. A pomelnic-ok (kolostori feljegyzések az uralkodócsalád elhalt tagjairól, akiknek lekiüdvéért a szerzetesek imákat mondtak) egyenes vonalban sorolják fel valamennyi moldvai vajdát egészen Bogdánig, míg elődeit, más család tagjait következetesen elhanyagolják. Hasonló felfogás olvasható ki maguknak a vajdáknak egyes elszórt, a kor fejletlen írásbeliségének megfelelően ritka és szűkszavú megnyilatkozásaiból. I. Jó Sándor például 1403-ban két falut adományozván a moldvai püspökségnek elődei lelkiüdvéért, a felsorolásban elsőnek Bogdánt és Latzkot, utánuk Pétert és testvéreit említi. 1413-ban birtokot adván Anastasiának, I. Lalzko leányának, közös ősükként emlékezik meg annak a rädäuti-i kolostorban nyugvó apjáról és nagyapjáról. Sándor unokája, III. Nagy István vajda 1180-ban ugyancsak mint saját őseinek emeltet sírkövet Bogdannak és fiának. Megállapítható tehát, hogy akármi történt az I. Latzko és I. Péter uralkodása közt eltelt homályos esztendőkben, a következő uralkodók Bogdan leszármazóinak, dinasztiája folytatóinak vallották magukat, s minthogy családjuk azután a XVI. századig zavartalanul maradt meg a hatalom birtokában, az 1359-i törést vagy, mondjuk, bizonyos kezdeti ingadozásokat leszámítva a dinasztia folytonosságát Moldvában is kétségtelennek tekinthetjük. A családnak, melyet az általános gyakorlatnak megfelelően I. Pétertől kezdve Mu?at-dinasztiának nevezhetünk, egyenes és törvényes férfiágon IV. István vajda, halálával 1527-ben magvaszakadt. Ez késztette D. Onciult, á középkori román történet kiváló szakértőjét arra, hogy egyetemi előadásaiban erre az évre helyezze a dinasztia kihaltát. Csakhogy a törvényesség, mint látni fogjuk, nem tartozott a családhoz tartozás döntő kritériumai közé; a törvénytelen, de egyenesági leszármazottak éppúgy a dinasztia teljesértékű tagjának számítottak, mint a másik vajdaságban. A törvényes leszármazottak kihalása előtt többször uralomra jutottak, azután pedig még jóidéig folytatták a dinasztiát s végül, mint Havaselvén, az oldal- és nőági leszármazókra is átörökítették jogaik egy részét.4 4 A moldvai események egymásutánjára 1. C. C. Giurescu: Istoria Românilor I. (Bueure^ti, 1935) 372. s köv. 1. A vajdák dinasztikus folytonosságtudatát bizonyító adatok: I. Minea: Pomelnicul delà Mánástirea Bistrija Cercetäri Istorice V—VII. 1929/31. 345. 1., M. Costáchescu: Documente.le moldovene§ti ínainte de Stefan eel Mare I. (Ia$i, 1931) 46—48., ill. 101 s köv. 1 és С. С. Giurescu i. m. 381., ill. 390. 1. A moldvai vajdák családfáját szintén C. Kogälniceanu állította össze: Tablóul généalogie §i cronologic al Drago§e<jtilor, Bogdane^tilor, Koriatovice^ti'.or Mu^ateçtilor, domni ai Moldovei 1352—1668