Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
118 CSAPODI CSABA filozófusnak, Cartesiusnak egyes elveivel visszaélve odáig jutott, hogy ezt az egész világot csak egyetlen szubsztanciának állítja és ezt Istennek mondja." „Ennek a szörnyű rendszernek" nincs szüksége cáfolatra, mert eléggé cáfolja önmagát.10 3 Ivancsics szerint is szükségtelen Spinozát cáfolni, mégis Lockenak majdnem egy egész lapnyi szövegét idézi azok számára, akik nem tartják mellőzhetőnek a cáfolatot.10 4 Spinozával szemben tehát a jezsuita filozófus előtt tekintély az a Locke, aki az általa követelt vallásszabadságból a katolikusokat az ateistákkal együtt kizárja. De ennél is jellemzőbb, hogy vele szemben Cartesius „a legnemesebb folizófus" és a panteista őrültség Descartes tanainak elcsavarásából származik. Ugyanaz a Descartes, akiről a bécsi egyetem egyik 1730-i promóciós kiadványában még mint az ateizmus apostolával találkoztunk.105 Két és fél évtized alatt valóban nagy változás ez a filozófiai felfogásban és az egész szellemiségben! „Sententia nostra." Akár a skolasztikusok, akár Descartes, Newton vagy Leibniz és még számtalan más filozófus rendszeréről van szó, a nagyszombati professzorok egyike sem csatlakozik teljesen egyik vagy másik iskolához Az egyes kérdésekben egymástól legtávolabb álló irányzatok megoldásait fogadják el, hogy nemsokkal utóbb ugyanannak a filozófusnak, vagy iskolának más tételét a leghatározottabban megcáfolják. Teljesen a szerint, hogy az adott esetben a sok ismertetett vélemény közül a maguk részéről melyiket tartják a legvalószínűbbnek. Az annyira megvetett skolasztikának is egyes alaptételeihez ragaszkodnak, de a „recentior philosophia" „szektái" közül se csak egyet részesítenek előnyben. Se nem skolasztikusok, se nem cartesiánusok, newtoniánusok, leibniziánusok, hanem a szó legszorosabb értelmében eklektikusok. Abból is látható ez, hogy az újabb filozófiai irányok ismertetésénél milyen elismerően szólnak azokról, akik „minden irányzat véleményeit kutatván, majd ebből, majd abból választják ki azokat, amelyekről úgy látják, hogy az igazsághoz közelebb járnak . . . Ezek a tekintélyre és névre igen keveset adnak, az észre igen sokat; nem idegenek sem a régiektől, sem az újaktól, csak helyes legyen, amit hirdetnek."10 6 „Eklektikus filozófiának —- olvassuk más helyen — azt nevezzük, amely egy bizonyos filozófusnak a nézeteit se 103 „Vir hic impius ex Judaeo Christianus suo ingenio et nobilissimi Philosophi Cartesii principiis quibusdam abusus, eo progressus est, ut mundum hunc totum non nis'i unam substantiam, eamque Deum esse asseret . . . Monsturosi hujus systematis primum fundamentum desumptum videtur ex illó dogmate Gartesiano, quo is materiae essentiam in Irina dimensione, posuit . . . Caeterum systema Spinosae eonfutatione non eget; cum seipsum satis refellat, nullique non plurima occurrant adversus illud argumenta." (Jaszlinszky: Metaphysica 123—124. 1Л 101 Ivancsics: Metaphysica 138—139. 1. 105 Vincentius: Johannes: Discussio peripatetica. Viennae, 1730. 106 Reviczky: Logica 9. 1.
