Századok – 1945-1946

Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: A IX. századi magyar történet időrendjéhez 3

4 DEÉR JÓZSEF tői.5 Konstantinos szerint a magyaroknak ez a politikai állapota csak a besenyő támadás, azaz — Regino adatából következtetve — a 889 utáni években, már Árpád idejében és közvetlenül a hon­foglalás előtt változott meg: addig csupán fejedelemnélküli törzs­szövetséget alkotlak. Lényegében ugyanerre az időszakra, és pedig Czeglédy szerint" a 870 és 889 közötti évekre vonatkozik az arab íróknak, elsősorban Ibn Rusztának és Gardizinek közös forrásra visszamenő tudósítása, mely azonban egészen másfajta politikai állapotokról számol be. Míg ugyanis Konstantinos szerint Lebedias és a többi vajda között nincs intézményszerű rangkülönbség s az első vajdának még külön címe sincsen, addig az arabok szerint a kiindü „királyuk megkülönböztető címe", ő a „nagyobbik király", szemben a gyulá­val, mint szintén külön méltóságnévvel bíró kisebbik királlyal. E tudósításokból minden szűkszavúságuk ellenére is világosan ki­olvasható e két méltóságnak nemcsak címbeli megkülönböztetése, de ezen túl hatáskörük intézményes elhatárolása is. Abból, hogy a gyula az, „aki az ügyeket intézi", aki „királyként uralkodik raj­tuk" s'akinek parancsát „árháború dolgában, védelemben és egyéb ügyekben" követik, kétségtelen, hogy az egész törzsszövetségen belül a végrehajtóhatalom az övé volt s hogy a kündü ilyennel nem rendelkezett.7 Ez a negatívum, szembeállítva a gyula oldalán mutatkozó pozitívummal, már régebben arra indította a kutató­kat, hogy a kiindüben ugyanolyan szakrális főkirályt lássanak, akárcsak a kazár kagánban, aki az arab írók szerint nem paran­csol és nem tilt, hadat nem vezet és nem is bíráskodik s aki mind­ezeket a funkciókat helyettesének, a kagán bejnek, vagy sadnak átengedve palotájába zárkózva él s aki nem is annyira tényleges uralkodó, mint inkább „a kozmikus erők személytelen, potenciális megtestesítője".8 Az arab írók szerint tehát a magyarok körében 870 és 889 között egy kazár mintájú kettős királyság dívott, vagyis ugyanabban az időben, midőn Konstantinos tanúsága és tekintélye szerint a vajdát meghaladó méltóságuk és közös fejedelmük állí­tólag nem lett volna. A magyar őstörténet kutatói ezt a tagadhatat­lan ellentétet eddig a két forráscsoport adatainak egyszerű össze­olvasztásával és kombinációjával próbálták kiküszöbölni. így járt el Zichy István,8 midőn kétségbevonta, hogy a kündü igazi fejede­lem, király lett volna s hasonlóan Hóman Bálint,10 amidőn a ktin­diivel szemben a gyula tényleges hatalmát hangsúlyozta. A források 5 Taiktika 42 (43) §: MHK 32. 1. Maurikios megfelelő helyéhez való viszo­nyára 1. Gyomlay: Akad. ért. tört. tud. XVIII, 1902, 55—50. 1. 6 Id. éri. id; h. 54. 1. 7 MHK 167 kk. és Czeglédy (Ligeti: A magyarság őstörténete, 1943) pár­huzamos szövegközlése idi m. 106—>109. I. 8 Alföldi András: A kettős királyság a nomádoknál. Károlyi Árpád emlék­könyv (11933) 35. 1. 9 A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. MNyK 1/5, 67, 10 Hóman—Szekfű: Magyar történet I3 67. kk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom