Századok – 1945-1946
Tanulmányok - CSAPODI CSABA: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből 85
KÉT VILÁG HATÁRÁN" 105 tetők csoportjából kerülnek ki, s akiknek igen jelentős szerepük volt a modern szellemiség terjesztésében, mint Antonius Genuensis, Eusebius Amort, Corsini, Duhamel, Honoré Fabri, Fortunatus a Brixia, Christian Wolf., mások kifejezetten catresianusok, gassendisták, newtoniánusok. Például Purchot, Christian Sturm, Clauberg cartesiánus, Robert Boyle gassendista, Musschenbroek newtoniánus. Természetesen nem feledkeznek meg az újabb jezsuita természettudósokról (Belgradus, Boscovieh, Cabeus, Casatus, Ca.stel, Dechales, Delanis, Grimaldi, Marchentus, Ptolomeus, Schott és főleg a római matematika-professzor Athanasius Kircher) sem, az előbb felsoroltak közül is Fabri meg Regnault a jezsuitarend tagjai. Ezeknek a neveknek felsorolása a tankönyvekben nem pusztán elvi elismerésre mutat, hanem arra, hogy a nagyszombati professzorok magukat is követőik közé számították. Nemcsak a lelkes dicséretből látszik ez, hanem az egyes részletkérdések tárgyalásánál is tapasztaljuk. Részletesen bemutatják ugyanis a kérdések tárgyalásakor a problémákra vonatkozó különböző megoldásokat, ismertetik Aristoteles, a skolasztikusok, Descartes, Leibniz, Gasrendi, Newton és a többi filozófus elméletét, a mellettük és ellenük felhozható érveket és gyakran jelentik ki határozott csatlakozásukat egyikhez vagy másikhoz, vagy általánosságban azt, hogy a régiek nézetével szemben az újakhoz csatlakoznak. Általános elvként is kimondják — legalábbis a fizikában —, hogy ellentét esetén „inkább kell az újakat elfogadni, mint a régieket; nem mintha gyűlöletes lenne a régiség, hanem mert az újabb kor több kísérleti eszközzel rendelkezik és ezekben pontosabbak és ügyesebbek".5 1 Amennyiben tehát tekintélyi elvről lehet szó, akkor szerzőink előtt sokkal inkább az. újkori filozófusok és természettudósok a tekintélyek, mint a régiek. De ez a tekintély is inkább csak arra vonatkozik, hogy a gyakorlott, elismert, jó eszközökkel rendelkező tudósok kísérleteinek az eredményeit, főleg azokat, amelyeket egész tudós testületek, akadémiák állapítottak meg, eléje helyezik a maguk esetleges primitív kísérletezéseinek. Ez az elismerés azonban csak magukra a kísérletekre, megfigyelésekre vonatkozik, a belőlük vont következtetésekre nem.5 2 Világosan és határozottan mondja ki Jaszlinszky a modern álláspontot: „Ami érzékeink alá esik, arra vonatkozólag az érzékek szolgáltatják az ismeretet és a tekintélynek itt nincs több helye, mint akkor, ha mi magunk valamit nem tapasztalhatunk, vagy annyiban, hogy saját tapasztalatainkat megerősítjük általuk." „A fizikai dolgokban a Teremtő nem adott kinyilatkoztatást, hanem az emberi vitatkozások tárgyává tette ezeket."53 • 61 Reviczky: Physica I. 10. 1. S2 Jaszlinszky: Physica I. 18—10. 1. * 58 Uo. 9. 1. .
