Századok – 1945-1946
Tanulmányok - INOKAI TÓTH ZOLTÁN: Tuhutum és Gelou. Hagyomány és történeti hitelesség Anonymus művében 21
tuhutum és gelou 83 A Gyalu helynév eredete nem egészen világos. Annyi bizonyos, hogy hangtani okokból sem szláv, sem román eredetű nem lehet,158 a magyarból való magyarázata pedig valószínűtlen.15 9 A legelfogadhatóbbnak még egy Gyeló, Gijaló török eredetű személynevet lehet gondolnunk, amely a régi Magyarországon még más 12 helynévben fordul elő, túlnyomóan olvan vidéken, ahol román lakosságról nem lehet szó.1 «0 158 Melich J. (Szláv jövevényszavaink. Bp. 1903. I. 5.) később elejtett feltétélezését (A honfogl. Magyaror. Bp. 1929) N. Drägiauu újította meg (i. m.) a szláv del „mons" alapján; egy ruténes D'ilov forma az együttélő románság hatása alatt D'elov alakot öltött volna A magyar Gyalu a román Gelou szabályos további fejleménye volna. A román deal nem jöhet figyelembe, mert az ea-hól feltétlenül a, nem pedig i: Giláu lettl volna (431—2). A de/-ből való magyarázatnak két súlyos akadálya van. Az egyik az, hogy a szláv és a román d-t a magyar mindig d-vel, sohasem j/y-vel veszi át; a másik az, hogy a Gyaluval egy tőről sarjadó más 12 helynév is ismeretes Magyarországon, túlnyomórészt olyan vidékeken, ahol román, lakosságról nem lehet szó. (Kniezsa 1.: Keletmagyarország helynevei 227 és Pseudorumänen is Pannonién und in den Nordkarpathen. Bp. 1936. 142—4.). Moór El. (UJb IX. 1929, 64.) a szláv •ielow, jela 'fenyő' mellett tör lándzsát, valószínütlenségére Dräganu (431. 1. 1. j.) mutatott rá. 158 Melich szerint (300.) a magyar gyalu "vájó vagy völgyelő kés, szalu' köznévből lett magyar szn. Valószínütlenségéliez I. Kniezsa: Keletmagy. hn. 227. Melich bonyolult magyarázata- „a kolozsmegyei Gyalu egy magyar műveltségű oláh ember magyar eredetű nevéből való magyar elnevezés" — Anonymus szövegének kritikai vizsgálata után aligha jöhetett volna létre. Ha áll Melich érvelése, mely szerint Gyalu és Gelou (olv. Gyelou) egy és ugyanazon magyar névnek kétféle alakváltozata (1. — 1246: Golöu ZW : IIrk. I. 72; 1263: Golou Csánki V. 304; 1298: Gyolo ZW : Urk. I. 209; 1332—37: Gyalov, Gyalo; 1466: Gyalw Csánki V. 304, 299. stb. 2. — 1282: Gylo (olv. Gyilo) Csánki V. 304; 1387: Gelou ZW : Urk. II. 609; 1391: Gylaw Teleki Okit. I. 228. V. ö. 1250: Gylan, Galan, ma Gyalán (Somogy m.) Csánki III. 427, 1357: Gylla Csánki III. 550, ma Ógyallá (Komárom m.) és 11351: Gelawd Csánki 11. 609, ma Gyalud (Somogy m.) — amihez sok köznévi és tulajdonnévi analógiát hoz fel (297—8.), akkor az elsőből a mai magyar Gyalu, a másodikból a mai román Giláu szabályosan fejlődhetett. Ebben az esetben Anonymus Gelou-ja a 2. típus első előfordulása. Macartney (Studies 209.) két kifogást hozott fel: „Professor Melich argues ingeniously by way of analogies that the vowel 'a' might have developed into — e or — i; although he is forced to admit that the one variation wich the name Gyalu does not show is that of Gyelou" (209.). Itt nyilván félreértés forog fenn, amennyiben Melich nem a-ból vezeti le az e-s és í-s csoportot, hanem ezt a hangfejlődést vázolja fel: „Régi alak: о — oy típus, ebből részint ё-— ó > ё — ù>ë — u típus, részint â — ó>á — ú>á — u típus. Az ë — ô>ë—ú-ból újabb fejlődéssel: i —ó>i — ú>i — u típus" (298.). A Gyelou alak „véletlenül" elő nem fordulása nem olyan súlyos, mint ahogyan Macartney gondolja, ezt Melich sok meggyőző analógiával bizonyítja (298.). Még ennél is „súlyosabb" kifogása a következő: „Melich and Pais glide over the difficulty of the initial consonant by the simple expedient of writing 'Gelou (read Gyelou)'. Now, this is an enormous assumption. Is is not in the least the habit of the old Hungarian writers to render that sound in their alphabet which they now spell 'gv' by a simple 'g', but regularly by 'gy' or by some other of letters, sach as 'ge'." Ezt a téves következtetést Anonymus Géza és Gyula szavainak helyesírásából vonja le (209.). Ezzel szemben v. ö. 1351: Gelwd, Csánki II. 609., ma Gyalud, Komárom m.; Gemelsen, olv. Gyemelcsen (Gyümöl'csény) An. с. 40. 160 Keletmagyarország helynevei. 227. Ennek a magyarázatnak az az előnye, hogy mind a 13 magyarországi előfordulást (1. Pseudorumänen 112—3.) 6*
