Századok – 1944

Tanulmányok - PAIS DEZSŐ: Miklós püspök írta-e a tihanyi alapítólevelet 232

MIKLÓS PÜSPÖK ÍRTA-E A TIHANYI ALAPÍTÓLEVELET? I. Az 1055-i tihanyi alapítólevél így végződik: „conscriptum est hoc priuilegium abeatissimo presule. Nícoiao. qui tunc temporis uicem procurabat notarii. incuria regali consignatumque manu regis iam sepe prescripti. presentibus testibus." E nyilatkozat alapján alakultak és alakulhatnak a vélemények arra nézve, hogy ki volt az írója első kétségtelen hitelességű, a benne megjelölt évből való eredetiben fennmaradt oklevelünknek. Fejérpataky László „A királyi kancellária az Árpádok korában" című tanulmánya (1885.) 16 szerint: „Az 1055-iki oklevél írója (bizonyos) Miklós »praesul«, ki ez alkalommal nótáriusként ezerepeit" (hasonlóan 14 és 88 a kancellária személyeinek névsorát tárgyaló fejezetben). Tehát Fejérpataky nem azonosítja a szerinte (i. h. 11—2, Kálmán király oklevelei 17, II. István oklevelei 6) egykorú másolatban, másodpéldányban ránk maradt oklevél íróját a tanúk között felsorolt Miklós püspökkél. Pau 1er Gyula „A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt" című műve (1899.) I2, 96 szerint: „Magával a latin nyelvvel sem könnyen birkózott meg Miklós püspök, ki akkor (1055.) a királyi udvarban a nótárius tisztét viselé." I. h. 100: „Miklós püspök, a királyi jegyző, megmagyarázta a magyar vezéreknek a levél tartalmát". I. h. 427: „Miklós püspök kétségkívül az, ki a tihanyi oklevelet írta (CD. I. 394. 1.)." Erdélyi László „A tihanyi apátság kritikus oklevelei" című értekezése (1906.) 36—7 szerint: „Az oklevél írója, tulajdonképen fogalmazója Miklós főpap (presul), vagyis püspök volt, kinek jelzője »beatissimus«, »qui tunc temporis«, »akkor«, vagyis az oklevél megszerkesztésekor s talán még előbb, a Tihany egyházának adott birtokok leírásakor és népeinek, állatainak, házainak, földjeinek, szőleinek stb. összeszámlálásakor is helyettesítette a királyi udvar jegyzőjét, a kinek állása valószínűleg még szervezve s betöltve sem volt, hiszen Andrásnak békés uralma csak 1053-ban kezdődött. Az eredeti fogalmazvány lemásolása és ünnepélyes alakban való kiállítása, megpeceételése egy ideig késett s közben Miklós püspök meghalt. Bizonyára elhunyt voltát jelzi nemcsak a »tunc temporis«, hanem még inkább a »beatissimus« jelző, a mi egyértelmű a »beate memorie«-vel. A jelen oklevél csak annyiban másolat, a mennyiben ezt is, mint a legtöbb hiteles eredeti oklevelet, toldozott, javított fogalmazványáról le kellett tisztázni. Ezt a tisztázást, másolást már nem maga Miklós püspök végezte, mert önmagát nem nevezte volna az utolsó-