Századok – 1944
Beszámolók - ELEKES LAJOS: A románok történeti „élettere” 79
94 ELEKES LAJOS volt, s amennyiben gazdasági kapcsolatot teremtett a Kárpátok két oldala közt, az is elsősorban a magyar gazdaságpolitika céltudatos törekvéseinek eredménye volt. Vég nélkül idézhetnénk effajta tudatos ferdítést takaró kijelentéseket, amelyekkel a román tudósok a népük számára igényelt területek történeti összetartozását akarják bevinni a köztudatba. E helyett megelégszünk azzal, hogy röviden ismertetjük L. Someçannak, a volt kolozsvári egyetem gárdájához tartozó tudósnak és közírónak fejtegetését, aki külön tanulmányt szánt az Erdély múltja és a nagyromán földrajzi egység közt — szerinte — kimutatható kapcsolatoknak.8 Cikkében természetesen az erőd-elméletből indul ki. Azt állítja, hogy a Tiszától a Dnyeszterig terjedő nagyromán életegység határai keleten és nyugaton is kitűnőek, s ezt a merész kijelentést megtoldja azzal a még merészebbel, hogy a Tisza ártere évszázadokon át a válaszvonal szerepét játszta. Ettől keletre ugyanis az őskor óta azonos, román népesség élt, nyugatra pedig más fajok, legutóbb magyarok. A román terület tökéletes gazdasági egység s mint ilyen élt a románság tudatvilágában; e nélkül, mint mondja, nem is lehetne itt román államot alkotni, legalább a tartósság reményével nem. Régi korok nagy emberei, így a dák királyok és Julius Caesar felismerték ennek az egységnek fontosságát, ez jutott kifejezésre a dák állam határaiban, amelyek szerinte pontosan egyeztek a trianoni Romániáéval. Igaz, hogy a dák állam bukása után némi törés következett, amennyiben „egy ideig'' nem akadt politikai alakulat, amely kifejezésre juttatta volna a Dnyeszter—Tisza közti térség természetes egységét, de csak annál jobban kiemeli „a kárpáti föld adta csodálatos életlehetőségek" óriási politikai jelentőségét, hogy azután ugyanaz az egység támadt fel a trianoni Romániában. A politikai jogfolytonosság különben sem szakadt meg. A románság első politikai alakulatai ezen a földön bukkannak fel, bár a nomádok beáramlása miatt szűkebb keretek közt, Bereg, Ugoesa, Máramaros, Szatmár, Bihar, Csanád megyék és a temesi bánság területén. A magyar terjeszkedés ezeket eltörölte, de utódaik hamarosan feltüntok a Kárpátok külső oldalán a vajdaságok képében. Semesan ennyivel igazoltnak tekinti, hogy a uagyromán élettér szerves összetartozása a politikai fejlődésben mindenkor érvényesült. A népi viszonyoknak nem szentel különösebb figyelmet; szerinte ugyanis kétségtelen, hogy ennek a környéknek lakossága ősidőktől fogva tiszta román, legfeljebb itt-ott szakították meg idegen betolakodók. Ezzel szemben megvizsgálja a táj hatását a gazdasági viszonyok fejlődésére, s itt olyan állításokat kockáztat, hegy a románok a hegyek lábánál fejlett gyümölcs- és szőlőkultúrát valósítottak meg, olyan régi időkben, amikor a keleti és nyugati síkságokon még csak nomádok jártak. A románok ősi foglalkozása, legalább tekintélyes részében földmívelés volt. A nomádok beáramlása következtében azonban a nép felhagyott addigi» életmódjával, a hegyekbe húzódott és pásztorkodni kezdett. Valamelyes földmívelés, mégpedig rendszeres, letelepült élettel kapcsolatos gazdálkodás akkor is volt,, e nélkül nem lehetne elképzelni, hogy a kárpáti nép politikai és közigazgatási 8 L. Someçan: Le passé de la Transylvanie et le facteur géographique. Revue de Transvlvanie V/3. (1039.) (Részletes bírálatát 1. Századok, 1942. 331'—«38. 1.)
