Századok – 1944
Beszámolók - ELEKES LAJOS: A románok történeti „élettere” 79
EI,EKE8 LAJOS tikai, gazdasági életének fejlődésében is kifejezésre jutottak, s állításaikban jóval tovább mentek, mint Giureseu, aki — noha szintén ezen a véleményen van — legalább azt elismeri, hogy a Kárpátok bizonyos tekintetben bénítólag hatottak, válaszfalként szerepeltek a rcmánok történetében. Vérmesebb kartársai azt vallják, hogy a hegység éppen ellenkezőleg összekötötte a két oldalán elterülő tájak életét, egységet, központosító elemet jelentett a románság fejlődésében.* Magyar részről Rónai András mutatta ki, hogy ezek a nézetek földrajzi szempontból nem állják meg a helyüket.6 Olyan terület, amelynek határai bizonytalanok, nem tekinthető egységnek, már pedig Erdélytől a Tiszáig sehol sem található olyan földrajzi forrna, amely biztos határul szolgálhatna; maga a Tisza sem ilyen. Különben is reménytelen kísérlet egységképen tüntetni fel o'yan területet, amelynek kellő közepén hatalmas hegylánc húzódik fal gyanánt végig. A Kárpátok vidékén a népesség ritka, a vízválasztó vidéke még a román statisztikák szerint is lakatlan, legalább gyakorlatban annak tekinthető. Nem áll tehát, hogy a hegyvidék alkotná a román élet gerincét, semmikép sem olyan fokig, hogy a központképzéshez szükséges népi túlsúlyt biztosíthatná. Az államalkotás, társadalmi és gazdasági fejlődés tekintetében az a határvonal amelyet a természet vont a Kárpátokon, alapvető jelentőségű. Ezekután az erődelmélet magától esik szét: a Dnyeszter—Tisza közti terület nem egységes. 4 A román földrajztudomány felfogására 1. S. Mehedinti: Románia (lil. kiadás, Bueureçti, 1932) és Le pays et le peuple roumain. Considérations de géographie physique et de géographie humaine (2. k:ad. Bucureçti, 1930), Gh. Vâlsan: Evolutia statului român în cadrul säu geografic. Bulctinul Societä(ii Regale Române de Geografie 56 (1937), L. Someçan: Structure orograplrque de la Transylvanie et son intluence sur la vie populaire. La Transylvanie (Bucuresti, 1938). Tévedés volna azt hinnünk, hogy ez a felfogás csak a trianoni Romániát jellemezte s az utolsó években meg\áltozott volna; tanúság erre a magyar Erdély-album visszhangjaként Bucureçtiben 1943-ban megjelent kétkötetes „Sie benbürgen", ame y teljes egészében a régi szemléletmódot tükrözi vissza. A földrajzi áttekinlés S. Mehedinji tollából a következő, önmagában is ékesen szóló címet viseli: Siebenbürgen der Krrn des rumäivschen Bodens und Volkes. Az erőd-eszme külföldi visszhangjaként 1. Em. de Martonne: Eurone centrale, Suisse, Autriche, Hongrie. Tchéco-Slovaqme, Pologne Roumanie (Paris, 1931 > megfelelő részét és К H. Thei': D e sit benbürgische Bastei. Zeitschrift für Geopolitik, 1935 A határokról J. Ancel: Les frontières roumaines. Bevue historique du Sud-Est européen 1934. A történelmi vonatkozásokra 1. alább. Ttt csupán tájékozásul említjük A. Mureçianu egy mondatát amelyet N. lorga, a nagy román történész méltónak talált, hogy legutóbbi művében (Istoria Românilor III., Bucure§t;, 1937, 287. 1.) idézze: „Erdély, Moldva és Havaselve mindenkor szerves egységet alkotlak s kölcsönösen hatottak egymásra, régente még jobban, mint újabban." I. Lupaç, az ismert nevű román történész a román nemzeti élet összetevőiről szóló tanulmányában a trák román ősökre hivatkozik: „A föld, ame'ynek keretei közt a románság ie'ők folyan án kialakult s amelyet ma is birtokában tart, pontosan azt a területet öleli fel. ahol hajdan a trák-románok éltek." „Ez a föld, amelyet az Úristen minden jóval ellátott, ... tökéletes földrajzi egységet alkot Máramaros hegyeitől dé i irányban a Dunán túl a Balkánig s a pindoszi tartományig ér. Nyugaton a Tisza környékétői a Dnyeszterszabta keleti határig minden ősi birtok." (Factorii istorici ai vielii nationale române§ti. Anuarul Institutului de Istorie Najionalä I. [1922].) 5 Rónai A.: I. m. Die Siehenbürgische Frage. Studien aus der Vergangenheit und Gegenwart S'ebenbürgens (hr^g E. Lukinich, Budapest, 1940) és Politisch-geographische Übersicht des rumänischen Staatsraumes, u. o.
