Századok – 1944

Ismertetések - Fodor Henrik: Istvánffy Miklós Historiá-jának forrásai. Ism.: Sinkovics István 593

FORRÁSKIADÁS —- FORRÁSKUTATÁS 503 betűhíven, mintaszerű kiadásban. A szigetvári hősnek öt, Batthyány Kristóf­hoz intézett levelét találjuk, míg a gyűjtemény zöme, mintegy 200 levél, déd­unokájának, Batthyány Ádámmal való levelezéséből való. A szigetvári hős leveleiről nincs mit írnunk. Jelentéktelenek. Nem is ért­jük, miért kellett ezzel az öt levéllel a gyűjtemény egységét megbontani. A költő-hadvezér levelei a jóbaráthoz íródott személyes jellegű üzenetek, beszámolók vagy kérések. Tárgyuk többnyire az otthon körül forog, főként az étkezéssel kapcsolatos - dolgokról "szólnak, s már az is ritkaság, ha gazdasági, birtokjogi kérdéseket vesznek elő. A levelek néhány kivételtől eltekintve egé­szen rövidek, legtöbbször mindössze néhány sorosak. A nélkül, hogy nyelv­történeti fontosságukat kétségbe vonnánk, meg kell állapítanunk, hogy a tör­ténetíró számára leszámítva néhány, főként ifjúkori levelet, jóformán semmit sem mondanak. Valósággal érthetetlen, hogy bennük Zrínyi soha egy szóval sem céloz a politikai vagy katonai eseményekre, s ugyanakkor, amikor élete állandó rohanás, küzdelem a harc és a politika mezején, amikor a Török Áfium megírásával akar lelket önteni kortársaiba, a szomszédos nagyúrral egé­szen jelentéktelen dolgokról levelezget, m ntha semmi problémája sem volna. (Sajnálatos, hogy a levelezés Batthyány Ádám halála miatt éppen az 1660-as évekre megszűnik, amikor Zrínyi politikai tevékenységre eléri a csúcspontját. De talán latinnyelvű levelei a korábbi időből is értékesebbek történeti szem­pontból.) A levelek jelentéktelenségét fokozza még, hogy írójára sem gondola­taiban, sem szavaiban nem ismerünk rá. Nemcsak hogy a Szigeti Veszedelem vagy a Török Áfium lendületét nem találjuk meg bennük, de még egyéni vo­násra is csak nagy ritkán akadunk. Legtöbbjüket akárki megírhatta volna. Mindezek után azt kell mondanunk, e levelek jóformán semmivel sem bővítik Zrínyiről való eddigi ismereteinket. A bevezetés a levelek jelentőségét méltatná történeti szempontból; jobb­híján aprólékosan ismerteti a Zrínyiek és Batthyányak közötti baráti viszonyt. , BENDA KÁLMÁN FODOR HENRIK: ISTVÁNFFY MIKLÓS HISTÓRIÁJÁNAK FORRÁSAI. (II. Ulászló kora.) Pécs 1940, Egyetem, 55 1. 8°. — (Specimina Diss. Fac. Phil. Reg. Hung. Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis 177.) „II. Ulászló királyságának történetét Istvánffy honnét merítette és for­rásai állítását mennyiben tette magáévá, célom kimutatni." Ezekben a sza­vakban jelöli meg munkája célját a szerző. A tanulmány azonban, néhány érdekesebb megállapítást leszámítva, nem igen tud megnyugtató feleletet adni a feltett kérdésekre. A forrásokról szólva, felsorol néhány egykorú írót, akik­nek írásaiból —• feltevése szerint — Istvánffy közvetve vagy közvetlenül — ezt már nem sikerült tisztáznia — merített és céloz egyéb forrásokra (ok­levelek, hagyomány stb.), de mindezek mélyebben meg nem alapozott, fel­színes megállapításnak látszanak. Ki elégszik meg ugyanis az ilyen és hasonló magyarázatokkal: „Istvánffy adatait e soroknál valószínűleg a császári levél­tárból (!) vette, mert ezt sem Bonfini, sem a többi egykorú forrás nem állítja." Vagy: „E sorokban ismét eltér Bonfinitől s valószínűleg az egykorú hadijelentések (!) nyomán kiegészíti forrásának házagos megjegyzéseit." Vagy: „Az itáliai eseményeket Istvánffy Jövius alapján, adja elő. Néhol azonban Tuberot is felhasználja. E sorokban Istvánffy hivatkozik Tuberora (ugyanígy Joviusra is hivatkozik (!). Tamás (Bakács) bíbornok olaszországi útja azon­ban már ismét. Brutus előadásából vett eseménysorozat. Néhol Tuberot is hatással volt Istvánffy véleményének kialakítására." Ami viszont azt a kér­dést illeti, hogy Istvánffy miként használta forrásait, arra alig mond valami érdemlegeset a tanulmány. F. Szerint Istvánffy azért foglalkozik a külföldi eseményekkel is és azért írja a magyar neveket latinos formában, mert műve az „egyetemes világ számára készült". De ha ez tényleg így van, miért talál­kozunk ugyanezekkel a jelenségekkel az egykorú magyar urak egymás közt váltott leveleiben is? Még csak annyit: a történeti munka tudományos érté­kének nem a lap alján lévő jegyzetek, hivatkozások száma a fokmérője. Tel-38*

Next

/
Oldalképek
Tartalom