Századok – 1944

Ismertetések - Bruckner Győző: A késmárki céhek jog- és művelődéstörténeti jelentősége. Ism.: Kring Miklós 569

PECSÉTTAN TÖRTÉNETI FÖLDRAJZ 569 BRUCKNER GYŐZŐ: A KÉSMÁRKI CÉHEK JOG- ÉS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI JELENTŐSÉGE. Miskolc [1941], Szerző, 373 1., 8°. Történelírásunk régi, kedvenc tárgya, a céhintézmény felé fordítja figyelmünket R. könyve. Problémalátása és feldolgozása azonban, legalább is magyar talajon, jórészt újszerű. Mint előszavában jelzi, a céhekkel jogtörténeti és gazdaságpolitikai szempontból kíván foglalkozni, mivel a céheknek közjogi jellegét és ipari közigazgatásban játszott szerepét eddig kellőkép még nem domborították ki. B. gondos utánjárással gyűjtötte össze a késmárki céhek szabályait; munkája tulajdonképen ezek, nálunk elhanyagolt szempontból való, értékelését adja, függelékül pedig, lapszéli tartalmi kivonatokkal kísérve, szövegüket közli. A feldolgozás 15 fejezetre oszlik. Bevezetőül összefoglalja a •céhekre vonatkozó eddigi ismereteinket, különös tekintettel az eredetkérdés német irodalmára. Vizsgálja a szepesi céhek kialakulását és ebbe ágyazza bele saját kutatásainak eredményeit a késmárki céhekről. Kitűnik, hogy a szepességi céhek kezdettől fogva kettős, gazdasági és jogi célt szolgáltak. Késmárkon a céhek virágkora a XVI. századtól a XVII. század közepéig tartott s ez idő alatt, fejlődött a város a Poprád-völgy ipari gócpontjává. A céhek legnagyobb része a XVI. és XVII. században keletkezett, a halászok, posztócsinálók, kovácsok és a különféle bőrfeldolgozók vegyes céhe azonban még a XV. században. B. szerint a késmárki céhek autonómiája az ipari közigazgatás ellátását célozta. Ezek bírálták felül az ipari képesítést és adták meg az iparűzésre vonatkozó jogosítványokat. A céheknek saját joghatóságuk lévén, alkothattak statútumokat, sőt a nagyobb perek kivételével, a céhtagokkal szemben bírói funkciót is gyakoroltak. B. azon a véleményen van, hogy mindezek alapján közjogi jellegű hatósági szerveknek kell a céheket tekintenünk. A továbbiakban az inaskodás iparjogi jelentőségével, az ipari jogvédelemmel, a legénytartási jog, vándorlás, ipari munkásviszonyok kérdéseivel foglalkozik. Vizsgálja a céheknek, mint szakbíróságoknak működését, a tisztviselők jogi helyzetét, a pénzügyeket és a céhek gazdaságpolitikai jelentőségét. Végül a céheket szociális működésük közben, az egyház és városvédelem . szolgálatában mutatja ba. Befejezésül a társadalmi élet formáinak kialakításában játszott szerepükről ad részletekbemenő ismertetést. B. művének nagy értéke, hogy ma nehezen hozzáférhető forrásokat tárt fej[ és publikált s hogy ezek alapján, a külföldi irodalom újabb eredményeinek értékesítésével, új nézőpontokat adott a céhek történetének vizsgálatához. KRING MÍKLÓS KEREKES GYÖRGY: BETHLEN GÁBOR FEJEDELEM KASSÁN, 1619—1629. Kassa 1943, W'iko ny., 408 1. 8°; Kassa városa tíz évig volt Bethlen Gábor magyarországi birodalmának székhelye, diplomáciai összeköttetéseinek és hadműveleteinek központja. K. szerint teljesen indokolt tehát, hogy Bethlennek a várossal való kapcsolatai teljes feldolgozást nyerjenek. E feladatot K. ügyesen, alaposan és nagy "ügyszeretettel oldotta meg. A munka nem politikai szempontok szerint íródott, hanem új levéltári anyag alapján azt világítja meg, milyen volt a XVII. századi Kassa anyagi helyzete, hogyan alakultak kereskedelmi kapcsolatai, majd azt, hogy mennyire értékesítette Bethlen a Felvidék e vezető városának gazdagságát. Legelőször magát a városképet vázolja fel: bemutatja polgárságát, a város esztétikai arcát, Károlyi Zsuzsanna otthonát; leírja azt a pompás fogadtatást, amelyben a külföldi követségek részesültek; megjeleníti a kassai országgyűléseket; a politikai helyzet ismertetésével bekapcsolódik a katonai állapotok rajzába, miközben Kassa hadműveleti szerepét tárgyalja. Végül kitér Bethlen kassai udvarának ismertetésére, majd a fejedelem és a magisztrátus kapcsolataira, miközben a város kiemelkedő polgárait is bemutatja. Mintegy kétszáz oldalon át foglalkozik a könyv Bethlen gazdasági tevékenységével. Kimutatja: mely országokkal volt kereskedelmi kapcsolatban, honnan vásárolt, kiknek igyekezett eladni, kik voltak a megbízottai, faktorai. Különösen érdekesek azok az adatai, melyek a pénz egységesítésére