Századok – 1944

Ismertetések - Nyíri Sándor: A nagybirtok vallásügyi magatartása a XVIII. században. Ism.: Vanyó Tihamér 561

EGYHÁZ- ÉS JOGTÖRTÉNET 561 Bemutatja, mint fejlődött sok kisebb-nagyobb, önzetlen alapftványtevö jóvoltából egyre nagyobbra, bár sok nehézség között; hogyan lett előbb a jezsuitáké, majd lassanként, a viszonyok változtával miként alakult át a mai katolikus fiúnevelő intézetté. A munka jó példája annak, hogyan találhat valaki tudományos központoktól távol is olyan tárgyat, amelynek feldolgozását maradéktalanul megoldhatja és amellyel a helyi érdekességen túl a kor általános megismeréséhez, tehát a nemzeti történelemhez is értékes adalékokat szolgáltathat. Az árvaház célkitűzései, a nevelés eszményei, az alapítványtevők személye és célja, a neveltek élete sok olyan vonatkozást tartalmaz, amelyben a kor lelke tükröződik. Különösen érdekes az árvaház kapcsolata a vend-vidékkel, az az állandó gondoskodás, amellyel a XVIII. század utolsó negyedében Szily, szombathelyi püspök arra törekszik, hogy a „tótság" innen a maga fiai közül kapjon anyanyelvén beszélő katolikus papokat, természetesen elsősorban térítő szándékból. Az anyaggyűjtés mintaszerű, a szerző gondosan összegyűjtött helyi anyagát kiegészítette az Országos, a megyei és püspöki, káptalani levéltáréval is. A feldolgozás tekintetében azonban szerelnénk néhány módszertani szempontot figyelmébe ajánlani. Jó lett volna, ha tárgyát sokkal rövidebben, a lényegeset hangsúlyozva foglalta volna össze. Szerkezeti tekintetben sem szerencsés az a beosztás, hogy előbb külső történet címén megismerkedünk az árvaház egész életével, azután belső történet néven egymás mellé sorolt fejezetek következnek: az intézmény célja, kormányzati és házi szabályok, napirend, növendékek száma stb. Így a kettős: előbb kronologikus, majd tárgyszerinti ismertetés elkerülhetetlen ismétlésekre vezet és szervesen összetartozó kép helyett részekre töredezik. Egyes dolgok természetesen igen helyesen kerülhettek volna külön függelékbe úgy, amint a növendékek nagy fáradsággal összeállított életrajzi adataival történt, de az egész munkának egységesebb keretekre lett volna szüksége. V. könyve egy új sorozat első tagjaként jelent meg, amely annak bizonysága, hogy a veszprémi, győri, váci egyházmegyék után a szombathelyi is szervezeti munkával lát hozzá saját múltjának minél részletesebb kikutatásához, aminek terén Géfin Gyula egyéni munkássága már eddig is olyan sok maradandót alkotott. CSAPODI CSABA NYÍRI SÁNDOR: A NAGYBIRTOK VALLÁSÜGYI MAGATARTÁSA A XVIII. SZÁZADBAN. Budapest 1941', Sylvester-ny. 89., 8°. Szerzőnk két fejezetben tárgyalja doktori értekezése anyagát. Az első címe: A XVIII. század szellemi arcképe. A másodiké: A nagybirtok szerepe, illetve a földesúri jog jelentése a XVIII. század barokk vallási mozgalmaiban. Az első fejezetben a korszellemről, a barokk fogalmáról, a katolikus és protestáns barokkról (az utóbbit hazánkra vonatkozólag saját megállapítása szerint a szerzőnek elsőként kellett kibányásznia), a katolikus és protestáns egyház-szemléletről s a magyar katolikus barokk idegen szelleméről szól, jórészben tájékozatlanul, zavarosan és magyartalanul. A második fejezetben kifejti, hogy „nem helyes a magyar földesúri jog vallási megnyilatkozását, a jus patronatust azonosítani a német fejedelmi hatalom vallási vonatkozásával, a jus reformandival, vagy ismertebb nevén a „cuius regio eius religió"-val. Mert az utóbbi „tisztán és határozottan közjogi jogosítvány", míg az előbbi magánjogi tény. Szerzőnk szerint sem tagadható ugyan, hogy a jus patronatus a XVI. században „mint szelíd erőszak vagy engedelmességet elváró kívánság" jelentkezett, de az igazi „cuius regio eius religio" nálunk csak két század múlva érvényesülhetett, mint „jus contrareformandi". Ez tisztára magyar sajátság, alkalmazását egész százados előkészítés és nevelés előzte meg. Ezeken az elvi alapokon elindulva, a szerző részben levéltári, részben nyomtatott források alapján hosszasan ismerteti a különféle földesuraknak a protestáns templomok, iskolák, lelkészek és tanítók ellen elkövetett hatalmaskodásait. Közben bőven idéz egykorú szövegekből — sokát 3fi*