Századok – 1944
Ismertetések - Spilka Lőrinc: I. Károly király jászói vára. Ism.: Farkas László 544
544 HELYTÖRTÉNET bányászat kifejlődésének külső körülményeit tisztázza. S.-nak jóformán minden sora az eredeti források alapos felhasználásáról tanúskodik. Csak szakember tudja megítélni, hogy mily nagy fáradság árán készült ez a dolgozat. De a szakember is csüggedten veti fel a kérdést: vájjon az elért eredmény arányban áll-e a komoly erőfeszítéssel? Sokat írtunk az elmúlt két évtized folyamán a helytörténetírás válságáról, kitűnő módszertani utasításokban sem volt hiány, sőt nagyszabású vállalkozásokra is tettek kísérleteket, s ma mégis ki kell mondanunk, ha nem akarjuk áltatni magunkat: helytörténetírásunk csődbe jutott. Ennek pedig nem kis mértékben az a közöny és lekicsinylés is az oka, amellyel legkiválóbb történészeink jó része nézi a mind elszigeteltebbé váló helytörténeti próbálkozásokat. A tudományos megismerésnek, az igazságnak oly önzetlen és odaadó tiszteletére volna szükség, amelyet mutatós és főleg könnyű sikerekhez szokott tudományos közvéleményünk el sem tud képzelni. A helytörténetírás csak akkor tud felmutatni eredményeket, ha már alaposan megrostált, nagy összehasonlító anyag áll rendelkezésére. Addig a S.-éhoz hasonló, lelkiismeretes adatközlés is dicséretet érdemel. KRING MIKLÓS SPILKA LŐRINC: I. KÁROLY KIRÁLY JÁSZÓI VÁRA. (A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert gimnáziumának évkönyve 1941, 175—Л 80. 1.) A jászóvári kanonokrendi prépostság épületétől délre, mintegy 500 méternyire kiemelkedő szirteken középkori vár maradványai láthatók. S. gondos vizsgálattal felmérte a lapos szinten folytatódó építmény alapfalainak kiterjedését. Közli az egykori várnak, valamint tartozékainak •—- külső falak, utak, árkök, malmok — jól sikerült rajzát is. A várépület 45 m hosszú és mintegy 10—12 m széles volt. A várat Károly Róbert Csák Máté és az Omodék leverése után védelmi szempontból építtette és a nádor őrizetére bízta. Később à vár a vármegyei ispán fennhatósága alatt állott. Cikkíró nem a vár történetét közli, hanem levéltári nyomokon a XIV. században és a XV. század elején azokat a pereskedéseket ismerteti, amelyek a vár, illetve jövedelmező tartozékai miatt a várurak és a premontrei konvent között folytak. A vár a XV. században elpusztult s ekkor magát a monostort alakították át erőddé. Az erőd-monostor a XVIII. század közepéig állott fenn; prépostja, Sauberer András lebonttatta és helyére a mai székesegyházat és monostort emeltette. A régi vár emléke már csak a tárgyalt romokban és „Jászóvár" nevében él. FARKAS LÁSZLÓ GÉFIN GYULA: SZOMBATHELY VARA. Szombathely 1941, Martirieum-ny. 28 1. 8°. (A Dunántúli Szemle könyvei, 180.) Ha módunk volna valamely város külső képéről évszázadokon át ugyanabból a nézőpontból, hasonló feltételek között fényképfelvételek sorát készíteni és ezeket a képeket filmként összefűzve folyamatosan levetítenők, a vásznon a városképnek a fizikai kísérletek kristályfejlődéséhez hasonló, meggyorsított mozgóképét látnók, még® azzal a lényeges különbséggel, hogy a folytonosan változó, növekvő, helyenkint csökkenő, átalakuló városkristály mögött olt tudnók a filmen parányisága miatt nem is látható embert, akinek szellemi kihelyeződései hozzák létre a mindenkori változásokat. Kétségtelen, hogy a városkép egy bizonyos, „pillanatnyi" állapotának „lelkét", szellemi tartalmát, szellemi arculatát a benne élő, vele tevékenységi kapcsolatba került emberek szellemi tartalmainak együttese, külső arculatát pedig e szellemek tárgyi kivetiiléseinek, egymással összefüggésben levő halmazai jelentik. Mindebből egyértelműleg folyik az is, hogy egy bizonyos, éppen vizsgált állapotban joggal következtethetünk a városkép külső arculatából a belső, szellemi tartalomra és viszont, sőt egyes külső és belső részlegekből — amelyek éppen rendelkezésre állanak, vagy felkutathatók — analógiák alapján a szellemiséget és külső arculatot is hiba nélkül rekonstruálhatjuk. A probléma természetesen nem mondható egyszerűnek, annál is inkább, mert
