Századok – 1944

Ismertetések - Siebenbürgen. Ism.: Gáldi László 527

532 POLITIKAI TÖRTÉNET 532 művészettörténeti adalékok is valósággal légüres térben lebegnek, különösen, lia az idegen olvasónak Délkelet-Európára vonatkozó s bizony, többnyire sommás ismereteire gondolunk. Pedig A. Rosetti, akinek emelkedetten európai szellemisége valóságos oázis a mai román tudomány útvesztőjében, most is menteni igyekezett, ami menthető: párlapos összefoglalásában (Siebenbürgen als Wegbereiter rumänischen Geisteslebens im 16. und 17. Jh., 249. kk. 1.) ligfeljebb a magyar ösztönzések elhallgatása áll az egyébként "pontos ténvközlésseli éles ellentétben, de ezt a hiányt is hajlandók vagyunk inkább a szerkesztés szellemének tulajdonítani. Határozott tárgyilagosságra való törekvést látunk A. P. Todornak a székelyek romániai kivándorlásával foglalkozó dolgozatában is (207. kk. 1.): különösen dicséretére válik a Román Akadémia derék könyvtárosának, hogy ő a munka összes dolgozótársai közül az egyetlen, aki nyíltan polemizál egyes magyar történetírókkal s bevallja azt is, hogy tanulmánya megírására Hóman Bálintnak a magyar kiadású „Siebenbiirgen"ben olvasható tanulmánya késztette. Polémiájának hangja azonban megfontoltan tartózkodó; mindenesetre az ilyen eszmecsere sokkal többet ér az általánosságban mozgó inszinuációk felelőtlen áradatánál s a minden objektív szemlélő által liön óhajtott dunatláji megbékélés ügyét jóval hasznosabban szolgálja. Némi fenntartással hajlandók vagyunk e derűsebb szigeten helyet adni I. D. Çtefanescu művészettörténeti cikkének is (Das Zeugnis der Denkmäler religiösen Kunst. 291. kk. 1.), bár egyes lárgyi tévedéseire Balogh Jolán meggyőzően mutat rá (AECO. IX—X. 479. kk. 1.). Sajnos, az I. kötet többi közleményét nem emelhetjük ki hasonló dicsérő jelzőkkel; megiepö, hogy még egy oly tárgyilagosnak hitt tudományág, mint a bibliográfia is, mily engedményeket tud tenni egy bizonyos kitűzött cél érdekében. J, Cräciun (Das rumänische Buch in Siebenbürgen, 257. kk. 1.) idevágó cikke tele van nem igazolható állításokkal: honnan tudja például, hogy az 1559-i Coresi-féle „Intrebare cresjtineascä" az li544-i, egyetlen példányban fennmaradt szebeni katekizmusnak második kiadása? Az erdélyi fejedelmek mecénást szerepe természetesen teljesen háttérbe szorul; Cräciun szerint „die Bolle des Fürsten Georg Bákóczi 1. von Siebenbürgen beschränkt sich auf die Erlaubniserteilung zur Eröffnung der Druckerei..." (260. 1.). Az újabb kórokkal kapcsolatban szinte említeni is felesleges, hogy a budai egyetemi nyomda jelentőségét hasonló sors éri: a Budán megjelent első román folyóiratról Cräciun így emlékezik meg: „in Siebenbürgen erschien die erste rumänische Zeitschrift Biblioteca Bomäneascä" (264,. 1.). Hogy ezt a kiadványt maga Széchenyi támogatta, arról persze nem kívánatos a német olvasót tájékoztatni .... Még két, eszmetörténeti szempontból figyelemreméltó cikket kell megemlítenünk: I. Lupa? — fentebb miár idézett tanulmányában — Erdélynek a magyar államhoz való viszonyát Vizsgálja s ez alkalommal arra is gondol, hogy indokolatlan gúnnyal nyilatkozzék a magyar Szentkorona mítoszáról (Der Mythos der „Heiligen Stephanskrone" und das siebenbürgische Problem, 195. kk. 1.). Helyesebb ilett volna, ha Lupa? — a legújabb kutatásoknak megfelelően — éles különbséget tesz a valóban hamis Silvester-bulla és a hiteles történelmi ténynek elfogadott koronaadományozás közt (v. ö. Deér J. AECO. IX—X, 498. kk, 1.). S amikor a román történész a koronaeszmének erdélyi elismerését kétségbevonja, nemcsak a félreérthetetlen történelmi nyilatkozatok egész sorával kerül ellentétbe, hanem magával az erdélyi román történetírás atyjával, Sinkay Györggyel is, aki tudvalevőleg mélyen fájlalja, hogy a mohácsi csatavesztést követő évtizedekben ellazult a viszony Erdély és a Szentkorona többi országai között (v. ö. Gáldi L., XV1I1. századi humanizmusunk és a románság. Bp., 1940, 32.1.). Sajnos, nem mondhatunk több jót magának a szerkesztőnek tanulmányáról sem (Die europäische Polle des rumänischen Volkes, 425. kk.); amely pedig az I. kötet végakkordjának volt szánva. Giurescu ugyanis, nem törődve egész sor részletkutatással, ismét olyan tételeket fűz csokorba, mint „das normale, naturgemässe Überdauern der alteingesessenen dakischcii Bevölkerung" (426. 1.). Az erdélyi román bevándorlás — a „Documenta" többszáz oklevele ellenére — számára csak puszta teória, mely „vollständig falsch"