Századok – 1944
Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419
421> LOVAS REZSŐ Zakariás berethalmi papot választotta meg.11 9 Az új szuperintendensnek és vele együtt az egész evangélikus egyháznak kettős nehézséggel kellett megküzdenie: a lutheránus orthodoxiától eltérő, Melanchton tanaira támaszkodó kryptokálvinizmussal és a szász egyház függetlenségét, valamint a lutheri hit tisztaságát veszélyeztető fejedelmi beavatkozásokkal. Az ügyes és tapintatos Weyrauch mindkét kérdést meg tudta oldani. A legélesebb összeütközések a kryptokálvinistákkal az 1614. és 1615. évi szinódusokon történtek. Az előbbieket Sigerus Bertalan feketehalmi és Paulinus Simon segesvári papok vezették, míg a lutheránus orthodoxia álláspontját Besodner Péter szebeni dékán képviselte a leghevesebben.120 A kryptokálvinista papok református kátét használtak és református énekeket énekeltettek gyülekezeteikben. Tanaik terjedését annál veszedelmesebbnek tartották az orthodoxok, mert az Erdélyben uralkodó és főleg magyar jellegű kálvinizmushoz való közeledést jelentette és ezáltal gyengítette volna a szászok különállását. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a szinódus többsége elvetette a kryptokálvinista tanokat. Bethlen az evangélikus egyház ügyét jóindulattal kezelte, uralkodó jogait azonban vele szemben is gyakorolta. így 1614-ben elutasította a szászoknak azt a kívánságát, hogy a papi tizedből Izabella királyné idejétől fogva az uralkodónak járó negyedrészt engedje el, vagy fizessen bért érte. Ugyanakkor szigorúan megkövetelte, hogy a szász papok paróchiájuk átvétele előtt a fejedelem megerősítését kérjék és a fejedelemnek a megerősítésért járó díjat megfizessék.12 1 Az egyház ügyeibe való beavatkozását maga az univerzitás segítette elő, mint láttuk, azáltal, hogy kérte a világiakra sérelmes zsinati határozatok kihirdetésének megtiltását. Veszedelmesebb volt a fejedelemnek a krvptokálvinisták melletti állásfoglalása. Bethlen, mint buzgó református, őket tekintette az igazi evangélikus tanok hirdetőinek: 1622. december 12-én kelt levelében elítélőleg nyilatkozott a lutheránus orthodoxok álláspontjáról, viszont Paulinus Simon kérésére Melanchton tanainak zavartalan hirdetését rendeleti úton biztosította. Ekkorra azonban a kérdés veszített jelentőségéből, 1619 decemberében a szinódus már egyhangúlag az orthodoxia mellett foglalt állást.122 A dogmatikai viták elsimulása után a szász egyház azáltal igyekezett helyzetét megerősíteni, hogy a zsinat a püspök hatáskörét fokozatosan tágította, tekintélyét szigorú intézkedésekkel védte az ellene vétőkkel szemben. Bethlen 1626-ban kísérletet tett arra, hogy a szuperintendensi törvényszék egy ítéletét a 119 Album Oltardianum. Trauschenfels: Deutsche Fundgruben zur Ge schichte Siebenbürgens. N. F. Kronstadt, I860. 42. 1. 120 Album Oltardianum 42. 1. Teutsch F. id. m. I. 410—412. 1. 121 E. O. E. VI. 540—541'. 1. — Urkundenbuch I. 270—271., 277—278. 122 Teutsch Frigyes id. m. I. 412. 1., 419. 1. — Urkundenbuch I. 283—285. 1.
