Századok – 1944

Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419

421> LOVAS REZSŐ Zakariás berethalmi papot választotta meg.11 9 Az új szuperinten­densnek és vele együtt az egész evangélikus egyháznak kettős nehézséggel kellett megküzdenie: a lutheránus orthodoxiától el­térő, Melanchton tanaira támaszkodó kryptokálvinizmussal és a szász egyház függetlenségét, valamint a lutheri hit tisztaságát veszé­lyeztető fejedelmi beavatkozásokkal. Az ügyes és tapintatos Wey­rauch mindkét kérdést meg tudta oldani. A legélesebb összeütközések a kryptokálvinistákkal az 1614. és 1615. évi szinódusokon történtek. Az előbbieket Sigerus Bertalan feketehalmi és Paulinus Simon segesvári papok vezették, míg a lutheránus orthodoxia álláspontját Besodner Péter szebeni dékán képviselte a leghevesebben.120 A kryptokálvinista papok reformá­tus kátét használtak és református énekeket énekeltettek gyüle­kezeteikben. Tanaik terjedését annál veszedelmesebbnek tartot­ták az orthodoxok, mert az Erdélyben uralkodó és főleg magyar jellegű kálvinizmushoz való közeledést jelentette és ezáltal gyengí­tette volna a szászok különállását. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy a szinódus többsége elvetette a kryptokálvinista tanokat. Bethlen az evangélikus egyház ügyét jóindulattal kezelte, uralkodó jogait azonban vele szemben is gyakorolta. így 1614-ben elutasította a szászoknak azt a kívánságát, hogy a papi tizedből Izabella királyné idejétől fogva az uralkodónak járó negyedrészt engedje el, vagy fizessen bért érte. Ugyanakkor szigorúan meg­követelte, hogy a szász papok paróchiájuk átvétele előtt a feje­delem megerősítését kérjék és a fejedelemnek a megerősítésért járó díjat megfizessék.12 1 Az egyház ügyeibe való beavatkozását maga az univerzitás segítette elő, mint láttuk, azáltal, hogy kérte a világiakra sérelmes zsinati határozatok kihirdetésének megtil­tását. Veszedelmesebb volt a fejedelemnek a krvptokálvinisták melletti állásfoglalása. Bethlen, mint buzgó református, őket tekin­tette az igazi evangélikus tanok hirdetőinek: 1622. december 12-én kelt levelében elítélőleg nyilatkozott a lutheránus ortho­doxok álláspontjáról, viszont Paulinus Simon kérésére Melanch­ton tanainak zavartalan hirdetését rendeleti úton biztosította. Ekkorra azonban a kérdés veszített jelentőségéből, 1619 decembe­rében a szinódus már egyhangúlag az orthodoxia mellett fog­lalt állást.122 A dogmatikai viták elsimulása után a szász egyház azáltal igyekezett helyzetét megerősíteni, hogy a zsinat a püspök hatáskörét fokozatosan tágította, tekintélyét szigorú intézkedé­sekkel védte az ellene vétőkkel szemben. Bethlen 1626-ban kísér­letet tett arra, hogy a szuperintendensi törvényszék egy ítéletét a 119 Album Oltardianum. Trauschenfels: Deutsche Fundgruben zur Ge schichte Siebenbürgens. N. F. Kronstadt, I860. 42. 1. 120 Album Oltardianum 42. 1. Teutsch F. id. m. I. 410—412. 1. 121 E. O. E. VI. 540—541'. 1. — Urkundenbuch I. 270—271., 277—278. 122 Teutsch Frigyes id. m. I. 412. 1., 419. 1. — Urkundenbuch I. 283—285. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom