Századok – 1944

Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419

A SZÁSZ KÉRDÉS BETHLEN GÁBOR KORÁBAN 435 tak fenn az egyes városok közt, valamint sűrűn jártak Magyar­országra is. Lassota (a magyar Daróczy tudta nélkül) megbízta Benknert, hogy tárgyaljon a többi szász vezetőférfiakkal és készítse elő neki az utat. A királyi megbízottak a két erdélyi követet előreengedték, hogy időt adjanak Benknernek a szervezkedéshez. Az összeeskü­vés azonban-már ekkor majdnem napfényre került. Az erdélyi követek ugyanis betértek Pernyeszi Gábor ecsedi kapitányhoz, aki előtt Benkner azzal dicsekedett, hogyha Bethlen nem jól visel­kedik, éppen úgy meg fogja buktatni, mint Báthoryt. A fejedelem erről tudomást szerzett és felelősségre vonta Benknert, aki ittas­ságával védekezett, de csak nehezen tudta tisztázni magát.6 8 A két követ március 4-én érkezett meg Medgyesre. Jelentésük megtétele után Benkner azonnal hozzálátott feladata teljesítésé­hez. A királyi követek április 25-én érkeztek Marosvásárhelyre, majd onnan Kolozsvárra mentek. Bethlen országgyűlést hívott össze, hogy a rendek meghallgassák Mátyás feltételeit. Természe­tesen az udvar túlzott követeléseit nem fogadhatták el és ebből a szempontból a követség eredménytelenül tért vissza. Lassota azon­ban annál eredményesebben járt el titkos megbízatásában.69 Marosvásárhelyre érkezése után azonnal felvette az érintkezést Benknerrel. Ez beszámolt neki arról, hogy a szász előkelők több­sége elégedetlen a jelenlegi kormányzattal. Bizalmatlanságuk azonban nagy és ennek eloszlatására kérte a szászoknak szóló, Lassota által hozott királyi leiratot, hogy megmutathassa nekik. Lassota oda is adta, sőt ő maga is szerkesztett memorandumot, amelyet mintegy vezérfonálként nyújtott át Benknernek és szó­ban arra is ígéretet tett, hogy a császár meg fogja szabadítani őket a „vajda" elnyomásától. I Bethlennek tudomására jutott, hogy a szászok leveleket fo­gadtak el a királyi megbízottaktól és ezért szigorúan felelősségre vonta őket. A szászok ekkor mind haza akartak utazni, de Bethlen nem engedte őket és részt kellett venniök a kolozsvári részgyülé­sen is. Benkner tájékoztatta Lassotát a szász főemberekről: Sze­benben Lutsch Gál polgármester, Roth János nótárius és Rhener János megbízhatók. Gotzmeister Kálmán, a szász ispán jóérzelmű, de titkot tartani nem tud, ezért nem vonhatják be a dologba. Segesváron Ohrend Márton királybíróra, Roth Pál polgármesterre, Brassóban Greissing János bíróra, Besztercén Gróf Ferenc lel­készre és a jó lengyel kapcsolatokkal rendelkező Koch Ferencre lehet számítani. A besztercei bíróban nem lehet bízni. Nem lehet bevonni az összeesküvésbe a szászvárosiakat és a medgyesieket sem, mert védtelenek és a magyarok ki- és bejárnak náluk. Wey­rauch Dávid kőhalmi királybíró magyarbarátsága miatt meg­bízhatatlan. 88 E O. E. VII. 141—142. L 19 Lassota titkos jelentése, E. O. E. VII. 139—147. i.

Next

/
Oldalképek
Tartalom