Századok – 1944
Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36
42 MÁI.YISZ ELEMÉR kük sem voll ugyanis királyi megyei központ, másrészt pedig nemcsak multjukból hiányzik a gazdag, idegen eredetű és nyelvű kereskedőcsoport, hanem alaprajzukból is a szabályos piactér, amely köré szokták felépíteni házaikat a patríciusok. Dés mai főtere ugyan elég tágas, de annyira hozzátapad az északi részét elfoglaló, dombon épült plébániatemplomhoz, hogy másodlagos volta azonnal szembetűnik, Szeged belvárosában pedig piactérnek nyoma sincs. A vásár, a kereskedelem itt azon a téren bonyolódott le. amely a királyi vár és a belváros közt terült el. Ott, ahol a Tiszán keresztül a túlsó parttal a legalkalmasabb az összeköttetés: a régi átkelő révnél, a mai közúti híd fejénél. A házak itt, a belváros szélén, arccal a vár felé fordultak.17 Benne tehát a polgárok nem ellenséget láttak, amelytől félni vagy óvakodni kell, hanem védelmezőt. Ez a jelenség azért figyelemreméltó, mert a kereskedővárosok minden erejükkel szabadulni igyekeztek az úri hatalomtól és függéstől; a közvetlen földesúri joghatóságtól éppen úgy, mint az uralkodók képviselőinek ellenőrzésétől. Tipikus példa erre Nürnberg, amely, mint oly sok más társa, a fejedelmi várnak hátat fordítva és befelé nézve, topográfiailag is az ellenkező irányban fejlődött, terjeszkedett. Nálunk pedig valósággal szabállyá lett, hogy az ispáni székhelyek mellett keletkezett kereskedőtelepek nemcsak függetlenítették magukat egykori pártfogóiktól, hanem továbbmenve, az erődítményeket is birtokukba vették. Sopron tehát éppen úgy megszerezte, királyi adományból, az egykori ispáni várat, mint Kolozsvár. Főleg az utóbbi árulja el mai alaprajzával is, mily nélkülözhetetlennek találta a német polgárság, hogy magára maradva éljen. Az egykori Óvár, az ispáni székhely mellett, azon kívül települt meg a hatalmas, négyszögletű piactér körül a német kereskedőelem a XIV. század elején — korábbról nincsenek róla emlékeink — s azután a régi városrészt hatalma alá vonva, beleolvasztva szervezetébe, oly sikeresen eltakarta, hogy a mai német történészek nem is veszik észre és a város életét így őseik megjelenésétől datálják.18 Sőt még Budának, ennek a királyi elhatározással tervszerűen és tudatosan alapított kereskedővárosnak is első német lakói óvatosan nem a vár szomszédságában kezdtek építkezni, hanem plébániatemplomuk, a mai koronázótemplom és az előtte elterülő piactér körül. Ezt közrefogva és a királyi palotától annyira elhúzódva, hogy a XIV. század folyamán e között meg a német lakosságú városmag között magyar városrész épülhetett föl a mai Dísztértől délre, a Szent György-tér környékén s részben a tér helyén is.1" 17 Varga J.: A középkori Szeged. Szegedi Szemle IV (1931), 21, sz. 18 Lang, G.: Die Nationalitätenkämple in Klausenburg im ausgehenden Mittelalter. Die Entdeutschung einer mittelalterlichen Stadl des Südostens. München, 1941. 19 Gárdonyi A.: Buda középkori helyrajza. Tanulmányok Budapest múltjából IV (1936), 70. 1.
