Századok – 1944

Tanulmányok - LOVAS REZSŐ: A szász kérdés Bethlen Gábor korában 419

421> LOVAS REZSŐ és magyarok közt ezen az országgyűlésen, mégsem volt nagy a bizalom köztük. Az országgyűlés az athname ügyében össze­állított pontjai közt kérte a portától azok megbüntetését, akik a fejedelem és a rendek pecséteit utánozva, hamis levelekkel áská­lódtak a portán. Ez a szászok ellen irányult, mert Báthory Gábor idejében ők jártak így el.1 1 A kölcsönös bizalmatlanság legfőbb forrása Nagyszeben hely­zete volt. A város még Báthory hívei kezén volt. Bethlennek fon­tos volt kézbevétele, mert tudta, hogy a város átadása nélkül a szászokat megbékíteni nem lehet, ezért tárgyalásokba kezdett az őrséggel. A parancsnok, miután Báthory haláláról megbizonyo­sodott, tisztességes feltételek mellett átadta a várost.1 2 Még foly­tak a tárgyalások, amikor az otthonukból kiüldözött szebeniek küldöttsége felkereste Bethlent, és kérte városuk visszaadását, szabadságaik helyreállítását. A fejedelem barátságosan fogadta őket és november 9-én írásban a következőket ígérte nekik: 1. Ha bemegy Szebenbe, a várost visszaadja a szászoknak és őket kiváltságaikban megtartja. 2. Az elűzött polgárokat vissza­hívja és jószágaikat visszaadja. 3. Mindazt az elrabolt oklevelet és közvagyont, ami a kezébe kerül, átadja a városnak.1 3 Nem sokkal ezután, november 22-én udvarával együtt be­vonult Szebenbe. Bár a várost nem akarta megszállva tartani s székhelyül használni, a hirtelen beállott kemény tél és Gyula­fehérvár szétrombolt állapota arra az elhatározásra kényszerí­tette, hogy a telet a szászok fővárosában töltse. Ezt a tárgyi­lagosan gondolkodó szászok is így látták.14 (A szász nép álta­lában örömmel fogadta a fejedelemváltozást és ennek az öröm­nek kifejezést is adott, bár az ujjongás legfőbb oka Báthory Gábor halála volt.1 5 ) A szászság vezetőiben azonban nagy aggodal­mat keltett Bethlen szebeni tartózkodása. Attól félve, hogy vég­leg ott akar maradni, egyetlen napig sem akarták megtűrni fő­városukban. A Segesváron november végén összeült univerzitás felszólította Bethlent, hogy azonnal hagyja el a várost, külön­ben nem teszi le a hűségesküt és nem fizet adót.1 6 Ez az el­járás sértette Bethlent, de nem ragadtatta el magát. Decem­ber 4-én kelt levelében1 7 ismét biztosította a szászokat, hogy Szebent csak ideiglenes szállásának tekinti: „. . . az súlyos télnek ereje rajtunk lévén, sem Fejérvárra lakó hellyünkre annak 11 Török-magyarkori államokmánytár. II. 47. 1. " Bojthi id. m. 372. I. 13 Bojthi id. m. 372—373. 1. 11 Connotationes etc. Pray—Miller id. m. II. 212. 1. 15 Hegyes id.' m. 4SI1—482. 1. — Gockesfh Bálint krónikája. Quellen Brassó. VI. 12. 1. — Seivert: Die Grafen der Sächsischen Nation. Windisch: Ungarisches Magazin. III. 160—161. 1. " Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor fejedelem trónfoglalása. 1867. 7. 1. " Seiwert Gusztáv: Akten und Daten. Hermannstadt, 1870. 81—83. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom