Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
A TEHERVÁLLALÁS KÖZÉPKORI .JOGRENDÜNKBEN 411 A fejlődés kezdetén Angliában a birtoklási és birtokelidegenítési viszonyok hasonlóak a magyarországi helyzethez. E. Jenks a hastingsi csatától a XIII. század végéig terjedő kor birtoklási viszonyaival foglalkozva megállapítja, hogv az egyén birtokát, mint egy kisebb csoportnak a tagja tartotta hatalmában, mégpedig minden valószínűség szerint olyan formában, hogy a csoportnak tagjai évről-évre más-más területeket kaptak használatra.149 (Ugyanúgy, mint nálunk a földközösségnél.) A birtokostársak természetesen nem nézték jó szemmel, ha valamelyikük el akarta idegeníteni birtokát, mert ezáltal a csoport kötelékébe idegen jutott volna be. A földjét elidegeníteni akaró birtokos tehát csak társainak hozzájárulásával vihette keresztül szándékát (retrait communal). A birtokos elidegenítési szándékát azonban nemcsak társai, hanem leszármazottai, leendő örqkösei is kifogásolták, az számukra is sérelmes volt, ezért ha a birtokos beleegyezésük nélkül idegenítette el földbirtokát, joguk volt a szerződést érvényteleníteni. Ez volt az úgynevezett „retrait lignager".150 Az elidegenítési aktusban (feoffment) az eladó mindig szavatosságot, jótállást (warranty) vállalt a vevővel szemben —- ugyanúgy mint nálunk —, hogy abban az esetben, ha a vevő elvesztené birtokát egy harmadikkal szemben, akkor pótolni fogja a vevőt ért veszteséget egyéb birtokaiból. Amint nálunk az 1298. évi 69. tc. kötelezően írta elő a szavatosságvállalást az eladó által birtokának elidegenítésekor, ugyanúgy 1276-ban az úgynevezett „Statute of Bigamy" azt a jogelvet állította fel, hogy ha a birtokátadást megörökítő okmányban a „dedi et concessi" szavak szerepelnek, akkor az elidegenítő és örökösei eo ipso szavatosságra vannak kötelezve a vevővel vagy megadományozottal szemben.151 A szavatosságnak ugyanúgy szereztek érvényt mint nálunk. Ha a vevőt vagy megadományozottat valaki fenyegette, a birtokában, akkor ez felszólította az eladót, illetve adományozót szavatossági kötelezettségének teljesítésére (vouching to warranty), gazdasági és társadalmi fejlődési fokot nézetem szerint a XIII—XIV. sz.-ban értük el. A jogrend fejlődése teliát nálunk is az angolhoz hasonló alapokból indult ki. Anglia azonban e fejlődés terén nemcsak minket, hanem az* egész kontinenst is megelőzte kb. 200 évvel. Tehát ha a saját jogviszonyainkat összehasonlítjuk az angollal, akkor hozzávetőleges képet alkothatunk magunknak arról, hogy lia nálunk is bekövetkezett volna az a folyamatos, lépcsőzetes gazdasági-társadalmi fejlődés, ami olt, akkor hová, mivé fejlődhetett volna saját jogrendünk is. A jogrendünkben és annak egyes intézményeiben rejlő lehetőségeket, amelyeknek halvány, gyönge nyomai felett talán észrevétlenül siklanánk el, ez összehasonlítás alapján könnyebben fedezhetjük fel és ismerhetjük meg. Ebből következik, hogy a bennünket környező és velünk hasonló íitemű, vagy ínég lassúbb fejlődést felmutató nemzetek ide vonatkozó viszonyainak vizsgálata erre a célra nem alkalmas, mert ezek nagy vonásokban csak saját viszonyainkat tükrözik vissza. 149 E. Jenks: A short history of English Law. Methuen and &. Ltd. London. 1912.) 36. 1. »» Id. m. 37. és MB. I. 151 Id. m. 109. 1.
