Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
392 HÄNDEL BÉLA lyekben a kiskorú még nagykorúsága előtt tiltakozás formájában „propter imperfectam et juvenilem etatem suam tempore íassionis sue" visszavonta és érvénytelennek nyilvánította megtett fassióját.91 Ezt a három adatot kiegészíthetem Garai Miklós nádor 1417. november 18-án kelt ítéletlevelével.92 A Lévai Cseh Péter és Mochk László özvegye, Borbála asszony között folyó per előzményei a következők voltak: 1397-ben Lévai Cseh Péter személyesen tett bevallása után Újvárad nevű birtokát eladta Borbála asszonynak a garamszentbenedeki konvent előtt. 1413-ban azonban megjelent Zsigmond király előtt és ott felmutatva a királynak egy ugyancsak az 1397. évben kelt oklevelét, amely őt abban az évben még nemtörvényes korúnak és ezért érvényes, fassió megtételére képtelennek jelentette ki,9 3 Borbála asszonynak tett 1397. évi fassióját visszavonta és arra kérte a királyt, hogy ehhez királyi jóváhagyását és beleegyezését adja. A király helyt is adott Lévai Cseh Péter érvelésének és részben „propter suam protunc teneram, puerilem et insufficientem etatem" és részben pedig mivel a fassiót „propter impericiam suam" tette, annak visszavonásához királyi jóváhagyását adva elrendelte, hogy a kérdéses birtok Borbála asszonytól és „ab aliis omnibus ad quos forsitan eedem devente fuissent prorsus aufferendo" Lévai Cseh Péternek visszaadandó. Ügy látszik azonban, hogy Borhála asszony a statuciónak ellentmondott, mert Cseh Péter e miatt idézte őt meg a nádor elé. Miután a felperes a nádor előtt felmutatta Zsigmond király most ismertetett 1413-ban kelt oklevelét és az ő 1397-ben alperesnek tett fassióját, a nádor ugyanúgy döntött, mint annak idején a király és a birtokot felperesnek visszaítélte. Összegezve tehát az eddig elmondottakat, megállapítható, hogy a vevő az eladótól megvett föld birtokában sohasem lehetett bizlos. Hiába vállalt az eladó szavatosságot, hiába próbálta különböző biztosítékokkal körülbástyázni a fassió érvényességét, ezeknek mind csak az a hatásuk volt, hogy a vevőt kifelé — mintegy harmadik személyekkel szemben — biztosították csak birtokában, de -a rokonok támadásai ellen a vevő úgyszólván teljesen védtelen volt. Olyan rokon pedig mindig könnyen akadhatott, aki csak a fassió megtörténte után szerezvén tudomást arról, beleegyezését nem adta meg és ennek alapján, ha akarta, simán elperelte a vevőtől a kérdéses birtokot. Különösen pedig az jelentett súlyos sérelmet és kárt a szerző felek részére, hogy a legtöbb esetben még kártérítést sem kaptak a támadó rokontól, ha az a birtokot tőlük elperelte. Van ugyan rá eset, hogy a visszaperelt, eladóit vagy zálogos birtokért a pernyertes fél fizetett bizonyos összeget a 81 Holub Id. in. 51. old. « DL. 8222. 93 „...se ipsum protunc in puerili etate constitutum et ea racione ad fassionem cuipiam faciendam insufficientem el inhahilem fuisse declarando ..."
