Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
384 HÄNDEL BÉLA pedire tenebuntur propriis eorum laboribus et expensis magistrum Petheun» ac fratres suos seu posteritates ipsorum antedictas . . "52 A szavatosság intézményével már a legkorábbi birtokelidegenítésre vonatkozó írásos emlékeinkben találkozunk és ez mindvégig a birtokelidegenítő fassiók egyik legfontosabb része volt.53 Az eladó részéről a szavatosság vállalását rendszerint, az esetek túlnyomó többségében maga az elidegenítés tényét megörökítő oklevél foglalta magában; ha ez valamilyen oknál fogva elmaradt, akkor az eladó vagy eladók külön fassióban vállalták a szavatosság kötelezettségét a vevővel szemben/'4 A megszokott szavatossági formula azon általánosságban mozgó kijelentése mellett, hogy az eladó köteles a vevőt mindenki ellen megvédeni, gyakran találkozunk olyan esetekkel, amikor az eladó külön kiemeli és megnevezi azokat a személyeket — rendszerint rokonait vagy gyermekeit — akiknek támadása esetén különösen terheli őt a vevővel szemben vállalt szavatossági kötelezettsége; például 1360-ban egy elzálogosításnál: „ . . . hoc inserto, quod . . . eundem magistrum Ladislaum (ab omnibus) racione eorundem molestare volentibus el specialiter a Nicoiao et Johanne filiis suis expedit e . . . debebit. . . "55 A szavatosságnak közönséges, általános módjával szemben ezt a formát speciális szavatosságnak nevezem. A szavatosságot lehetett enyhébb és szigorúbb formában kikötni, illetve vállalni, ami természetesen mindig a felek megállapodásától függött. Sok esetben ugyanis pontosan meghatározzák, hogy abban az esetben, ha a szavatos a vevővel, vagv a megadományozottal szemben vállalt kötelezettségét nem tudná, vagy nem akarná teljesíteni, akkor milyen hátrányok, büntetések fogják őt érni. A szavatosság sikertelensége esetére kikötött szankciók közül a legáltalánosabb volt az, amikor az eladó azt Ígérte, hogy amennyiben vállalt kötelezett ségét nem akarná, vagy nem tudná teljesíteni, akkor köteles a vevőnek vagy utódainak a most eladott birtokokkal egyenlő értékű és mennyiségű más birtokot adni.5 ® Előfordul az, hogy a felek úgy állapodnak meg, hogy a szavatosság sikertelensége esetére a vevő mindaddig elfoglalva tarthatja és használhatja az eladónak más. —• a most eladottakkal egyenlő értékű birtokait, amíg az eladó a Zalai I. 318. 1. 63 1230: DL. 161V, 1243: DL. 259; 1244: DL. 275. Ekkor még sokszor előfordul, bogy az eladó a szavatosságot nem a később szokottá vált formával — „cum propriis laboribus et expensis" — vállaja, hanem más ilyen értelmű kijelentést tesz. 54 1888: DL. 7428. Az eladók elmondják, hogy ők eladták ezelőtt bizonyos birtokaikat Kanisai János tárnokmesternek, most pedig szavatosságot vállalnak vele szemben. » Zalai I. 005. 1. Ugyanígy 1316: DL. 1871; 1357: Zichy III. 09. 1. 58 1331: DL. 2693; T364: DL. 29696; 1365: DL. 5382; 1381: DL. 6758; 1375: DL. 6301. Ez a kikötés valószínűleg azért volt a legelterjedtebb, mert az általános gyakorlattal egyezett, a szavatos, ha kötelezettségét teljesíteni nem tudta, még akkor is köteles volt más birtokot adni a vevőnek, ha a szavatosság vállalásakor ezt külön nem ígérte. V. ö. alább.
