Századok – 1944
Tanulmányok - HÄNDEL BÉLA: A tehervállalás középkori jogrendünkben 372
A TEHERVÁLLALÁS KÖZÉPKORI .JOGRENDÜNKBEN 383 is, kiemelte, hogy ez csak „salvis semper iuribus bonisque hereditariis fratres, affines et consangvineos ipsius Francisci Bodo iure sangvinis concernentibus ..." történik.50 A királyság első három századának gazdasági és társadalmi viszonyai mellett, amikor hatalmas birtoktesteken a vérrokoni kötelék állal szorosan összekapcsolt emberek zárt egységben élnek, a birtokelidegenítési forma is zárt és egységes: az illetékesek együtt jelennek meg a hiteleshely előtt, együtt és egyszerre jelentik ki akaratukat, az egész aktus tehát egységes, zárt jogcselekményt képez, amelyet egy oklevél foglal magában. Tiltakozás nagyon ritkán fordul elő, hiszen a rokonok még csírájában meghiúsíthatják a tulajdonos elidegenítési szándékát.5 1 Ekkor tehát még csak kifejezett consensussal találkozunk, tiltakozással nem. A rokoni kötelék szétesésével azonban szétesik a jogi forma is, " amely a birtokelidegenítés módját szabja meg. A rokoni kötelék szétszóródott: a jogcselekmény is két részre válik, más fassió taiv talmazza az elidegenítést és más a hozzájárulást. Mivel a rokonság már nem szerezhet idejekorán tudomást az elidegenítési szándékról, egyre csökken a személyes hozzájárulással kötött szerződések, viszont rohamosan nő a tiltakozások száma. Mindebből látható, mennyire szeizmográfszerűen követi a jogrend a gazdaságitársadalmi viszonyok minden változását: a társadalmi és birtokviszonyok nem gyökeres, hanem csak felszínes megváltozására a jogrend idevonatkozó szabálya is megváltozik, de szintén csak formáját, megjelenési alakját változtatja meg, nem a lényegét. A fassió érvényességét, érvényben maradását — más szóval a vevőt a megvásárolt föld birtokában — a rokonok és szomszédok beleegyezésén kívül a szavatosság intézménye volt hivatva védeni, illetve biztosítani. A szavatosság intézményének lényege abban állott, hogy az eladó a fassió megtétele után kötelezettséget vállalt, hogy abban az esetben, ha valaki a vevőt vagy utódait a most vásárolt vagy zálogbavett föld birtokában perrel megtámadná, akkor ő és utódai kötelesek azt, illetve utódait saját költségükön megvédelmezni, amint például ezt egy 1355. évi birtokeladásnál olvassuk: „. . . tali federe et condicione mediante, quod si idem magister Pelheu \a vevő) et fratres sui suprascripti,, per quempiam processu temporis et ipsorum posteritates oceasione memorate vendite possessionis legitime impeterenlur vel molestarentur, extunc Michael, Nicölaus et Mauricius (az eladók) ex-M Géresi III.- 68. 1. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozom, hogy a mondottak mindvégig csak az ősi jószágokra vonatkoznak. 51 Az esztergomi káptalannak egy 1228. évi birtokelidegenítést megörökítő oklevelében olvassuk, hogy a káptalan kiküldötte egy tagját a helyszínre, hogy az ott tudja meg, van-e ellentmondó, nehogy „ . . . nos literas daremus super rebus contradictis ..." (ÄUO. VI. 460.) Tehát sokszor előfordulhatott, hogy a rokonok ellenkezése esetén a fassió még írásba sem foglaltatott; legfeljebb azután, ha az eladó és a rokonok megegyezésre jutottak az elidegenílést illetőleg. Századok 1944, VII-IX. * 25
