Századok – 1944

Tanulmányok - MÁLYUSZ ELEMÉR: A magyarság és a városi élet a középkorban 36

A MAGYARSÁG KS Á VÁROSI ÉLET A KÖZÉPKORBA N 3!» Mindaddig, amíg csak magunk látluk így multunkat, nem vallottuk kárát felfogásunknak, önmagunkról ítélve, úgy hittük, hogy a hadakozás és a mezőgazdaság terén elért sikerek — győzelmes háborúk és a magyar falvak egyre sokasodó ezreinek tanúsága szerint — kiegyenlítik a kereskedői élet terén mutatkozó hiányokat. Az alacsonyabbrendJség érzése, ezt bízvást mondhatjuk, senkin sem vett erőt. Megváltozott azonban a helyzet, mégpedig gyökeresen, amidőn az egyoldalúan rekonstruált múltnak a szemlélete alapján fenyegetően súlyos ítélet kezdett kibontakozni. Egyes, kellőleg fel nem világosított külföldi köröknek ez az elmarasztalása úgy hangzott, hogy a magyarság, mivel mindattól, ami a városiasságnak a lényege, idegenkedett, nyilvánvalóan a jövőben sem lesz alkalmas erre az életre, következésképen boldogulását — az ipar és kereskedelem irányítását másokra, nálánál jobb szakértőkre bízva — a mezőgazdálkodás terén tanácsos keresnie. Mivel ugyanekkor ezek a tendenciózus vélemények idehaza találkoztak egyes laikus körök nézeteivel, amelyek szerint a parasztságból, mint ősanyagból kell a jövő valóban magyar társadalmát kifejleszteni —- nem gondolva arra, hogy a néhány évtizedes vacuum következménye katasztrofális, talán soha jóvá nem tehető töréssel járna —, egyre nehezebb lett elhesegetni az aggodalmat, hogy történeti tájékozatlanságunkkal talán európai jövőnket temetjük el. Nem arról van tehát szó, hogy virágozzék-e nálunk is egy kutatási irány, amely tőlünk nyugatabbra sok és kiváló szakembert számíthat művelői közé. Nagyobb, egy tudományág szűk kereteit meghaladóan fontos érdekek forognak kockán. Ezek magától értetődő védelme éppen úgy sarkalhat bennünket a vizsgálódásra, annak megállapítására, hogy mi is a valóság, mint ahogyan a városi életformának a falusi felett aratott győzelme után elkerülhetetlen feladatunk a magyarság szívéhez közelebb hozni azt. Mégpedig olymódon, hogy rámutatunk, milyen rész illeti meg őseit a városok fejlődésében. A mult tanulságai bátorító üzenetek gyanánt arra figyelmeztethetnek, hogy a városiasodás kérdésében az elutasítás és a beletörődés mellett van egy harmadik lehetőség is a magyarság számára; az, hogy a sajátjának érezve a polgári életmódot, • egyszersmind teljesen egyéniségéhez illővé próbálja átalakítani. Sokszor elismételt igazság, hogy semmiféle tudományos kutatásnak nem lehet a célja illúziók ébresztése vagy ápolása. Ennélfogva önmagunkat vezetnők félre és csalnók meg, ha azt kezdenők magyarázni, hogy a színmagyar lakosságú ú. n. mezővárosok értékesebbek, mint Kassa vagy Nagyszombat idegen jellegű kereskedővárosai. Céhélet és kereskedelem, amely nem elégszik meg a fogyasztási javak szétosztásával, hanem vállalja a messze földről való behozatal és szállítás veszélyeit, elengedhetetlen feltétele a jómódnak és gazdagságnak, amelyen a városi művelődés jellegzetes alkotásai: templomok és iskolák, kórházak és emeletes házak felépülhetnek. Oly települések tehát, mint az alföldi kun városok, amelyekben a XVIII. században egyetlenegy görög kereskedő élt,