Századok – 1944
Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351
364 GALLUS SÁNDOR történelmi tér határainak —1 7 jellegével s milyenségével is. Ha valamely nép túlnyomóan „természetes" határokkal rendelkezik, oly határokkal, amelyek a földrajzi helyzet kényszerítő körülményeihői adódnak (mély folyó és magas hegységhatárok stb.) akkor számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy az idő egymásutániságában hasonló határok közt fellépő tárgy és jelenségegyüttesek csupán a földrajzi helyzet erejét tükröztetik vissza. Nyilvánvaló tehát, hogy a leletek és jelenségek területi elhelyezkedésének részletes analízise nélkül az etnikum sorsának kérdését fel sem vethetjük. Ugyancsak nélkülözhetetlen a dinamikus kép felvázolásánál a tipológiai sorok tanulmányozása,1 8 Már a Kossinna-féle munkamódszer is megkövetelte valamely ethnikum változatlanságának kimutatásánál azt, hogy az egyes tárgyi típusok (elemi testek) változása folyamatos legyen, tehát töretlen tipológiai sorokban törtörténjék. Bár Wahle kimutatta ugyan, hogy 1ij>ológiai folyamatosság esetén is előfordulhat népességcsere, a tipológiai sorok részletes tanulmányozásának feladata alól, mégsem érezhetjük felmentve magunkat. A részletes tanulmányozás során felmerülhetnek ugyanis oly részletek, amelyek az etnikum eldöntésénél fontos útbaigazításul szolgálhatnak. A tipológiai sor az egyes elemi testek életének, szerves változásának, fejlődésének bizonyítéka. A horizontális időmetszetekben megismert elemi testek egvbefűződése révén (az előző láncszem előfeltétele a következő láncszemnek), mindmegannyi vertikális metszetet jelent; pl. fibulák, balták, ékszerek, edényformák tipológiai sora, vagy a ház alakjának, a temetés rítusának módosulásai. Az egyszerű, tipológiai sorok egymástól független tanulmányozásával azonban még korántsem merítettük ki a módszertani lehetőségeket. Már az előbbiekben hangoztattuk a teljes anyag vizsgálatának szükségességét. Nélkülözhetetlen tehát, hogy figyelmünket a tipológiai sorok együttesére is kiterjeszszük. Az emberi kultúra oly összetartozó szövedék, melyen belül az események nem izoláltan, hanem párhuzamosan, egyidejűleg, egymáshoz igazodva, egyensúlyhelyzetben zajlanak le. Valamely nép tipológiai sorai . bonyolult és egymással kölcsönviszonyban álló szövedéket alkotnak. Ha tehát egy egységes nép külső formakön-4 tösben, kifejeződési formában megváltozik, e változás elleplezheti u""an a régebbi formastádiummal való kapcsolatát, de semmiesetre sem azt a tényt, hogy a változások egyidőben, párhuzamosan, összefüggő belső logikával, csoportosan történtek. E jelenséget 17 A két fogalom nem azonos. A „leletegyüttes határa" a pillanatnyi, egy bizonyos időmetszetben feltűnő határt jelenti, ezzel szemben a nép „történelmi tere" dinamikus fogalom, tehát valamely nép határvonalát az időmúlásban jelenti. E határ lehet változatlan, vagy szervesen összefüggően változó. Jelen fejtegetésben a történelmi térnek egy népre szűkített értelmét használom. 18 Lásd Gallus Sándor: A tipológia alapvetése. (A tipológiai szó törvényei és szerepe.) Archaeológiai Értesítő, 1042, !•—2. sz. 1. s kk. 1.
