Századok – 1944
Tanulmányok - GALLUS SÁNDOR: Az őstörténelem módszertani alapjai 351
358 GALLUS SÁNDOR щ 3. A tárgy- és jelenségcsoport egy bizonyos területen nem változik meg, a tárgyak és jelenségek tipológiai sorai töretlenek, a kontinuitás tökéletes s mégis új nép jelenik meg a helyszínen. 4. A tárgy- és jelenségcsoport nem változik, a nép is azonos marad (Kossinna-féle egyszerű típus). E négyféle lehetőség annyit jelent, hogy valamely őskori értelemben vett tárgy- és jelenségcsoport és valamely nép vagy néptörzs azonossága az anyag keresztmetszetszerű, statikus, egyidejű elemzésére érvényes csupán. Az egyidőben, területileg egymásmellett élő tárgy- és jelenségcsoportok egymás mellett élő népek hagyatékával azonosak. Abban a pillanatban, amikor az ősrégészetről áttérünk az őstörténelemre, tehát az embert a maga, dinamizmusában, változásaiban óhajtjuk megragadni, a statikus kép egyszerű továbbvetítése a legnagyobb metodikai hiba lenne. Márpedig a Kossinna-iskola ebbe a hibába esett. A jelenségek értelmezésének többféle lehetősége a legnagyobb óvatosságot követeli a kutatótól. A Kossinna-féle sablon birtokában a kutatók minden új tárgy- és jelenségcsoportban új népet is láttak. így keletkeztek az ősrégészet gyanakvást keltő nagykiterjedésű népvándorlásai, amelyeknek történetietlen jellege ma máinyilvánvaló. A fentiek szerint ugyanazon területen fellépő, időbelileg egymásután megjelenő, kétféle tárgy- és jelenségcsoport (régiesen: „kultúra) egy és ugyanazon néphez is tartozhatik. Egy és ugyanazon népnek más és más formaruhában megnyilvánuló egyediségét tükrözheti. Annak eldöntése, hogy a kérdéses területen valóban új nép megjelenésével állunk-e szemben, vagy pedig a régi népnek a történelmi időmúlásban változó új külső (tipológiai) alakjával, egyike az őstörténelem legfontosabb módszertani feladatainak. E feladat megoldása nélkül őstörténelemről nem is beszélhetünk. Nem kétséges, hogy a „kultúra" szót az ősrégészet helytelenül alkalmazta egy kebelén belül kikristályosodott fogalom megjelölésére. Kérdés: helyesen alkalmazta-e az etimológiával együtt a „kultúrkör" kifejezést? Az ethnológia a „kultúrkör" fogalmában a kultúra fogalmát értelemszerűen használta, tehát az ősrégészet is, amennyiben ragaszkodik e fogalom eredeti meghatározásához, helyesen jár el. A kultúrkör több nép vagy néptörzs kultúrájának (szellemi síkon megvalósuló egységének) hasonlóságát jelénti. Ily kultúrkör felépítésében tehát több nép vagy néptörzs vesz részt. A „kultúrkör" fogalma azért nélkülözhetetlen számunkra, mert a leletek hiányossága folytán nem áll mindig elég adat rendelkezésünkre, hogy valamely nép vagy néptörzs individualitását minden esetben megragadhassuk, ilyenkor csupán a nagyobb egység, a kultúrkör jelensége az, ami szembeötlik; a népi egyediség felismeréséről le kell mondanunk. Ezt különösen hangsiilyoznunk kell, mert előfordult, hogy az őstörténészek a kultúrkör jelensége mögött egységes népet, vagy még bizarabb elképzeléssel, egységes impériu-
