Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
34 DEÉB JÓZSBF elhatárolása az egyetlen lehetőség arra, hogy III. Ottót a saját mértékével mérjük s alakjához ne a nemzeti befolyásoltság, hanem a történetírói méltányosság útján közeledjünk. Ha a kortársak marasztaló ítélete és az újabb történetírásnak azzal lényegében egyező kedvezőtlen vélekedése német szempontból érthető is, ez az érzelmi elem mégsem válhat a történeti ábrázolás normájává. Ottó mint államférfi csakis Róma és nem Szászország, „az aranyhajú Itália" és nem a „gyönyörűséges szőke Germánia"116 távlatából szemlélhető. Aki Rómát vallotta „királyi városának", ,,a világ fejének s Isten összes egyházai anyjának", annak kevés jogosultsággal vethetjük szemére, hogy nem volt különösebb érzéke Quedlinburg jelentősége, valamint Magdeburg és Passau igényei iránt. Aki magát az egész világ előtt egyszemélyben rómainak, szásznak és itáliai nak nevezte, aligha bírálható el szász környezetének mértékével. Theophanu-nak „a görögök fejedelmi véréből" származó fia szíik ségképen ki kellett, hogy üssön abból a családból, mely Schramm szavai szerint „erőteljes, de jobbára problémátlan jellemek által lett naggyá".117 Akár tetszik nekünk ez az univerzalizmus akár nem, akár üdvösnek, akár károsnak tartsuk is egy nép fejlődésére, mint történetíróknak tudomást kell róla vennünk s nem láthatunk III. Ottóban oly „reálpolitikust", aki csupán eszközeiben különbözött liegemoniális célokat követő éledéitől, a lényeget illetően azonban ugyanarra, a Kelet feletti felsőbbség biztosítására törekedett.118 Ily beállítást érthetővé tesznek ugyan — miként ezt fentebb láttuk — a német történetírás nemzeti szempontjai és belső szükségletei, ezek azonban éppen helyi kötöttségük és érzelmi színezettségük következtében általános érvényre és elismerésre alig tarthatnak igényt. Hogy miért járt el III. Ottó Lengyel- és Magyarország irányában úgy, ahogyan eljárt s hogy tudatában volt-e tettei következményének, az önálló állam és egyház kialakulásának, ennek titkát magával vitte aacheni kriptájába. Impériumának rómaias, illetőleg bizáncias átrendezése s ezzel új, nyugati univerzalizmus megteremtése volt-e számára a végső cél, vagy pedig egy kötetlenebb európai világnak a kialakítása: ezt aligha fogjuk többé kétségtelenül eldön teni. Mégis ha elveinek és keleti politikája tényeinek összhangját nézzük, számolnunk kell annak lehetőségével, hogy megsejtette annak a politikának a csődjét, melyet elődei egyházi és világi téren követtek, s amely már a IX. század óta az új keresztény országok vezetőrétegének egyre fokozódó ellenállásába ütközött.11 " Utódai 116 Querfurti Brimó kifejezései a két ország jellemzésére. 117 Id. m. I 184. 1. 118 E feltevésnek a német egyháznak a lengyel és magyar kereszténység megszervezéséből való kikapcsolása is ellentmond. III. Ottó politikája nemcsak eszközeiben, de céljaiban, a hatalmi helyett a szellemi és erkölcsi felsőbbségre való törekvésében is különbözik elődeiétől. 119 L. erre Baethgen id. ért. id. h., Th. Meyer id. ért. id. h.; Gerh. Sappok. Grundzüge der osteuropäischen Herrschaftsbildungen im frühen Mittelalter, u о I 291. kk. I.
