Századok – 1944

Ismertetések - Hodinka Antal: Adalékok Pécs város történetéhez. Ism.: Babics András 297

HELYTÖRTÉNET 297 Ez megszabta kereskedelmének tárgyait és terjedelmét. A kort a városképben a Tókertváros kialakulása jelzi. Nem rajzolja meg a szerző, hogy a török világ idejében milyen kapcsolatban volt a város a vár birtokaival, a szolgáltatásra kényszerített egyéb falvakkal, szóval a vártartománnyal és a pápai síkságon fekvő többi helyekkel. A vártartomány tartozékaival valószínűleg szoros szálak fűzték össze. Innen szerzett a vár gabonát, fát, munkáskezeket. A többivel lazább kapcsolatban állhatott, mert a bizonytalanság miatt a kereskedelem megcsappant. Földesúri joghatóságú városban nem feltűnő, hogy a földesúr a céheket is ellenőrzi. A lakosság számát 1696-ban a szerző 1920-ra becsüli (72. 1.). 1660-ban is e körül mozoghatott a népesség száma. Ilyen körülmények közt 600 protestáns iparosnak és katonának a távozását jobban megérezte a város, mint azt a szerző véli (68. 1.). Megfigyelte, hogy Pápán a magyar kisnemesség a XV11I. század folyamán felhagyott az iparral. Az iparos kisnemesek közül a protestánsokat a földesúr részben kiüldözte a városból, részben a céhszabályok módosításával lehetetlenné tette számukra a céhekbe való belépést, és ezzel az iparűzést (Kapossy: Pápa város egyetemes leírása. Pápa, 1905. 185: 1.). Ipartól való visszavonulásuk így nem pusztán a német iparosok megjelenésével függ össze (69. és 79. 1.). A XIX. századi fejlődés kié pót zavarja az, hogy a 60-as évek végén jelentkező válság miatt a termelési ágak helyzetét kétszer tekinti át, és pedig a válság előtt és a válság után, nem is ugyanazon sorrendben. Jobb lett volna, ha egy korszak fejlődését a válság megemlítésével folyamatosan adta volna elő. A szerző érdemes és gondos munkájának eredményeit tudományunk hasznosan értékesítheti. RuzsÁs Lajos HODINKA ANTAL: ADALÉKOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉHEZ 1686-TÖL 1701-IG. Pécs 1942, Dunántúl ny. 3b. í. 8°. — (Pannónia Könyvtár, 54. sz.) H., a pécsi egyetem volt "tanára, már eddig is tiöbb tanulmányban foglalkozott Pécs és ezzel kapcsolatban Baranya megye múltjával. Értékes munkásságával nemcsak az említett város és megye történetét kutatók látókörét tágította, hanem általában a helytörténetírásnak is igen hasznos szempontokat adott. A szerző jelen dolgozata a város népi összetételére, egyházi és közigazgatástörténetére, s a töröktől felszabadult területeink új életének kezdeti nehézségeire nyújt — zömében eddig még alig ismert — adatokat, kizárólag a bécsi udvari kamarai levéltár iratai felhasználásával. Pécs egyházmegyei székhely és püspöki város volt, s a török kiűzése után első püspöke, Radonay Mátyás, a régi jogokat akarta felújítani és gyakorolni. Nem akart alkalmazkodni a Becsben elrendelt új berendezkedéshez. Harcolt a püspökség ősi javadalmaiért, amelyeket az udvari kamara •—• hadi jogon — új szerzeményként kezeltetett a budai, később a csáktornyai kamarai kormányzóság, azaz ezeknek pécsi tiszttartósága által, s mint túlbuzgó, harcias szellemű térítő, radikálisan hozzálátott a pécsi egyházmegye görög keleti vallású rácjainak megtérítéséhez; a rácok további betelepülését pedig minden módon megakadályozni törekedett. Minden ténykedése a helyi kamarai és katonai megbízottak, s ezeken keresztül a legfelsőbb kormányszékek ellenzésével találkozott. Ellenségeinek összefogása igen tövises utat jelölt ki e rendkívül érdekes ember számára, akivel már egyéb vonatkozásban Koller József, Németh BéLa, Takáts Sándor írásaiban és legújabban a németektől Schwäbische Türkei-nek nevezett délbaranya—délkeletsomogy—délnyugattolnai német településterület német kutatóinak munkáiban is találkoztunk. H. cikkét azoknak is figyelmébe kell ajánlanunk, akik kutatásaik közben bármilyen vonatkozásban találkoznak a budai kamarai adminisztráció ténykedéseivel. Babics András (Kolozsvár)