Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
26 ]>EÉK JÓZSEF S itt újból utalok arra, hogy a magyarországi latinságban a király uralkodásának, országlásának kifejezésére az impérium szó használata ugyanúgy általános volt, akárcsak a külföldiben. A krónika pl. I. András imperiumának tizenkettedik esztendejéről beszél,86 azaz pontosan ugyanabban az értelemben használja ezt a szót, mint a Nagyobb Legenda.8 7 , Ha konkretizálni próbáljuk, hogy tulajdonképen mit is értsünk „a császár akaratán vagy hogy az miben és mily formák között érvényesült, erre szerzőnktől hiába várunk határozott feleletet. A lándzsajelvényt szerinte III. Ottó küldötte,88 amit összeegyeztelhetőnek tart azzal, hogy „Szent István uralmi jelvényei dancea coronaque' Rómából valók, de küldőjük kétségkívül a császár akarata."8 8 Egy más helyen megállapítja, hogy a „koronázási jelvények kétségkívül Rómából valók",9 0 a jegyzetben viszont félreérthetetlenül céloz a korona németországi keletkezésére.9 1 Ez az önmagának ellentmondó, de a legkedvezőbb esetben is erősen ingadozó állásfoglalás arra mutat, hogy a „korona küldője: a császár akarata" — formula legalább oly rejtélyes s a történeti interpretáció számára ugyanolyan elasztikus értelmű kifejezése a császári közreműködésnek, akárcsak a Thietmar-féle „imperatoris gratia et hortatu". Tóth Zoltán még azt is lehetségesnek tartja, „hogy maga a korona de facto a pápa ajándéka".92 Ez a megállapítás összeegyeztethető ugyan azzal a fel levéssel, hogy az ajándékozó pápa mögött is a császári akarat áll, ugyanakkor azonban beismerése annak a lehetőségnek, hogy a korona küldése, mint döntő jogi aktus, nem a császárt, hanem a pápát illette meg. Eredményeink összeegyeztethetetlensége nem egyedül a forrásmagyarázat eltérő módszereiben, vagy valaminő régi és i'ij iskola ellentétében, hanem a történetszemlélet alapvető különbségében leli magyarázatát. Szerzőnk ugyanis erősen német látású történetíró. akiben a középkori történet valósággal „deutsche Kaiser-M SS rer. Hung. I 352. 67 Hogy Hartvik legendája őszes kéziratainak tanúsága szerint a Nagyobb Legenda im perialis jelzőjét regalis-rsx változtatta, abból a Nagyobb Legenda с kifejezésének eredeti értelmére mi sem következik. Lehet, hogy Hartvik világosabbá akarta tenni a maga szövegét, de lehetséges az is, hogy az б korában, a császárság és pápaság rivalizálásának idején, midőn a fogalmak az előző korszakhoz képest rendkívül kiéleződtek, az iinperialis jelző már félreérthetőnek látszott. Ez azonban az előző korszakra vonatkozóan, melybe a Nagvobb Legenda is tartozik, még mitsem mond. Kétséggel elismerem, hogy tanulmányomban tévesen hivatkoztam Hartvik kézirataira. Nem gondolhattam ugyanis arra, hogy ebben az esetben a szövegkritikai jegyzetek közé a Nagyobb Legenda kéziratai is bekerültek. 89 I Gl., 79. 1. S9 I 95. I. 90 I 91. 1. 91 I 95. 1. 193. jegyzet, v. ö. II 35. 1. Ezzel a feltevéssel ellentétben Ivonne Hackenbrock. aki legutoljára foglalkozott zománctechnikai szempontból ezzel a kérdéssel (Italienisches Email des frühen Mittelalters, Basel, 1938, 54. kk.) ismét az itáliai, közelebbről a római keletkezés mellett foglalt állást. 92 I 95. 1.
