Századok – 1944
Tanulmányok - MAKKAI LÁSZLÓ: Honfoglaló magyar nemzetségek Erdélyben 163
174 MAKKAI LÁSZLÓ semmivel sem lehet bizonyítani, hogy Magyarszentpált birtokolták volna. A Szentpáli család XIV. századi leszármazásáról azonban tudásunk olyan hézagos, hogy ezt a negatívumot döntő érvnek nem fogadhatjuk el. Annál íontosabb az, hogy Artolf fiainak megnevezett birtokai (Kolozs) gyula és Macskás pontosan beleillenek abba a gyűrűbe, melyet a Borsa nemzetség kétségtelen birtokai Kolozsvár köré vonnak. Mindezek alapján azt hisszük, hogy Rodolf fia Szentpáli Gyula és Artolf fia Gyulai Gyula egyugyanazon személy s az előbbire vonatkozó egyetlen oklevél kiadói paleográfiailag könnyen megmagyarázható tévedésből olvasták az Artholfus nevet Rodolfusnak, vagy esetleg az oklevél írója követett el elírást.24 A Borsa nemzetség szentpáli ágának birtokai tehát (Magyar) szentpál, Saság (eltűnt falu Kolozsvártól nyugatra), (Kolozs) gyula és Macskás (valószínűleg a mai Hosszú- vagy Magyarmacskás) voltak. A szentmártoni ág birtokai az ismert kettős megoszlást mutatják: (Nagy)iklód, Poklostelke, Vidacsteleke (eltűnt), (Mező)őr, Szopor, Novaj, Ajtonteleke (ma Ajtony), illetőleg (Mező) szentmárton, Majos és (Mező) szentgyörgy. További két birtok közül (Oláh)péntekről tudjuk, hogy azt Csonka László vásárolta szolnoki várjobbágyoktól, Vajdaháza pedig annyira a Zsombor nemzetség birtokai közé ékelődik, hogy kétségkívül ennek tulajdonából ment át ismeretlen módon a Borsákéba. Ezzel szemben, bár a birtok korai történetére vonatkozó adatok hiányoznak, igen valószínű, hogy a nemzetség nevére utaló (Kolozs)borsa is a Borsa-birtokok közé tartozott, annál inkább, mivel pontosan beleilleszkedik a nemzetség többi birtoka közé. A Borsanembeli családok közül a Szentpáli, Iklódi és Majosi szerepeltek gyakrabban. A Szil nemzetség (oklevelekben Scili, Zil vagy Zyl) eredeti neve Kalocsa volt, így nevezte nemzetségét a legrégebbi ismert tag, a Szil vagy Szili faluban lakó Adorján pristaldus.2 5 A falunév alapján már Karácsonyi helyesen azonosította a Szil és Kalocsa nemzetségeket, azonban ő is, mint mindenki, aki a kérdéssel foglalkozott, az utóbbi nevet tévesen Kalathának olvasta.2 8 Nyilván a Kalota-folyó neve befolyásolta a kutatókat, bár ez a nemzetség birtokaitól meglehetősen nagy távolságban folyik. A hibás olvasás annál érthetetlenebb, mivel a nemzetség egyik birtokát ma is (Kis)kalocsának nevezik. E sorok írója az eredeti oklevelek alapján meggyőződhetett arról, hogy az esetek többségében a nemzetségre jellemző Kalacs vagy Kalocs személynév valóban „ch" és nem ,,th" betűkkel van írva, kétes írásmódoktól eltekintve azonban a Kalath változat is előfordul, amit a „c" és „t" betűknek 24 A vitás oklevélhez (Gyulafehérvári káptalan lt.) ezidőszerint nem tudtunk hozzáférni. 25 Regestrum Varadinense examinum ferri candentis. Kiad.: Karácsonyi J. és Borovszky S. Bp. 1903. 1<23, 153, 154. sz. 26 A magyar nemzetségek stb. III. 71.