Századok – 1944

Ismertetések - Székely Zoltán: A komollói erődített római tábor. Ism.: Radnóti Aladár 139

régészet 139 a módszere következtében a szakkörök számára is sok olyan meglátást közöl, amelyek az eddigi módszerek elégtelensége következtében észrevétlenek maradtak. Különösen a tiszai kultúra, a bükki kultúra és a Körös-kultúra néptörzseinek kölcsönös helyzete kerül érdekes megvilágításba. A füzet képanyagába sajnálatos hiba csúszott. A X. tábla alsó felében közölt tárgyak (lelőhely Szeghalom) a hamisítványok gyanúja alatt állanak, miről a Nemzeti Múzeum hasonló tárgyai tanúskodnak. GALLUS SÁNDOR. MÉRI ISTVÁN: A TORMA ZSÓFIA-GYŰJTEMÉNY BÜKKI JELLEGŰ CSEREPEI. Kolozsvár 1942, Minerva ny., 27 1., 8 t. 8°. — (Különlenyomat az Erdélyi Tudományos Intézet Évkönyvéből.) M. az Arehaeologia Hungarica XXVI. kötetének függelékében (Die Anfertigung der Inkrustationsbetten an den Gefässen von Kisapostag) már bebizonyította, hogy az őskori edénydíszítési technikák felderítésében nagy ügyességgel rendelkezik. Szóbanforgó tanulmányában értékes adatokat szolgáltat a neolitkori ember rajztudásának megértéséhez. GALLUS SÁNDOR. SZÉKELY ZOLTÁN: A KOMOLLÓI ERŐDÍTETT RÓMAI TÁBOR. Kolozsvár 1943, Erdélyi Tudományos Intézet és Székely Nemzeti Múzeum, 35 1., XIV t. 8°. Dácia ókori topográfiája és települési viszonyai egyáltalán nem ismertek annyira, mint azt a tartomány történetével foglalkozó monográfiák és cikkek nagy száma szerint feltételeznők. Ennek oka elsősorban a modern pontos ásatások hiánya. Különösen áll ez Erdély földjére, ahol Torma, Finály, Buday kutatása után kevés ásatás volt. Az ásatások közül is csak néhány tűzött maga elé településtörténeti célokat, , jelentős eredményre pedig csak a várhelyi (Sarmizegetusa) ásatások vezettek. Hadtörténeti adatokat szolgáltattak volna a római táborokban folytatott ásatások, de ezek nagyrésze publikálatlan maradt (Alsókosály, Bereck). Mindazok, akik Dácia hadtörténetével vagy települési viszonyaival foglalkoznak, hálával tartoznak a Székely Nemzeti Múzeumnak, amely a kutatásnak elejtett fonalát ismét felvette és olyan helyen kezdte meg újra a kutatásokat, amelyhez már tradíció szerint is régi érdeklődés fűzte. A komollói „Vár"-ban folytatott kutatást 1909—10-ben a múzeum akkori két tisztviselője. Az ásatás eredményeiről, sajnos, nem szerzett tudomást a kutatóvilág. mert azt az ásatók nem ismertették, a kiásott anyag pedig az első világháborúban és az ezt követő zavaros években nagyrészt elveszett. Különösen fájlalhatjuk az előkerült felirat elkallódását. A fájdalmas tényen okulva, a mult évben folytatott ásatásokát az ásató Sz. röviddel az ásatás után, disszertáció formájában közölte. Igyekszik a korábbi ásatásokból előkerült töredékanyagot is megmenteni azáltal, hogy a múzeumban talált komollói anyagot közzéadja, felsorolva mindazokat a korábbi megfigyeléseket, amelyek Komollő római emlékeiről a múltban elhangzottak. A komollói ásatások igen érdekes településtörténeti kérdést érintenek. A háromszéki medence mint egy nyúlvány emelkedik ki Dacia törzséből. Ezt a medencét megszállták a rómaiak, szemben a csíki medencékkel, ahol eddig nem került elő olyan emlék, amelyből a megszállásra következtethettünk volna. Viszont Háromszék megyéből is eddig csak kevés lelőhelyről ismerünk római anyagot, főleg Bereckről és Komollóról jött be eddig múzeumainkba jelentős római anyag. Több kutató ezért azt vitatta, hogy nem volt megszállva az egész medence, csupán az Ojtozi-szoroson keresztül vezető út biztosítására épültek ezek a katonai erősségek. A tulajdonképeni határ a Hargita vonalának megfelelőleg vezetett. Bereckről bebizonyosodott, hogy római tábor, főleg katonai jellege emelendő ki; a legutóbb lefolyt komollói ásatások nem igazolták ezt. Szembe kell állítanunk itt a berecki tábor szabályos négyszögű alaprajzát és a komollói erőd szabálytalan ötszögét, vagy pedig a berecki katonai téglabélyegek nagy tömegét, szemben a komollói erőd csupán egy, biztosan katonai