Századok – 1944

Ismertetések - Bertalan Vilmos: Az óbuda-kiscelli trinitárius kolostor és templom. Ism.: Aggházy Mária 137

VISELETTÖRTÉNET MŰVÉSZETÖRTÉNET 137 ezt a Nagy—Nemes-féle használható részletek mellett már a maga korában sem szigorú bírálatot bíró munka szüntelen szereplése különösképen szükségessé tenné. Talán nem tévedünk, ha e súlyos mulasztás okát ott keressük, hogy a magyar viselettörténeti források, az ábrázoltak és írottak egyaránt, gyűjtés, rostálás, értékelés nélkül maradtak, nem akadt, aki ezt a hálás munkát végezte volna. Itt is megmutatkozik a magyar történeti ikonográfiái kutatásoknak a multszázadi lelkes lendületű törekvések utáni pangása. A képek kutatása maga után vonta volna a szövegek vonatkozó részeinek kiaknázását is. A korszerű viselettörténeti tanulmánynak a képek ikonográfiái kritikájához közvetlenül kapcsolódó példája Z. munkája. Szerző a Képes Krónika miniaturáinak viselettörténeti értékelésével (Petrovics Elek-emlékkönyv. Ii934| történeti irodalmunkban elsőnek alkalmazta külföldi analógiák apparátusával az érintett kritikai metódust és az Anjou-korin túl az egész magyar középkori viselet lényegét tisztázó nagyjelentőségű eredményeket ért el. Szóbanforgó tanulmányában a köztudatba átment kérdéses Lórántffy-képmás negatív eredményű vizsgálatához a XVI. század végétől a XVII. század végéig tartó magyar női viselet részletes tárgyalását fűzi. A kép XVI. századi stílusú minták után a XIX. század elején készült, a címerben koronás helyett tekercses sisakdís/ szerepel, a női alak XVI. századi német polgári-népi öltözetet visel, mely nálunk sem élt tovább és semmiképen sem viselhette a fejedelemasszony, kinek élete különböző szakaszaiban feltételezhető viseletét szerző szépen szemlélteti. Z. szétválasztja a Magyarországon és Erdélyben némiképen eltérő „nyugatias" és a „magyaros" viseletet, előbbinek a XVII. század közepéig, utóbbinak a XVII. század elejétől állapítva meg előfordulását és az érintkező időben párhuzamos jelentkezését. A század közepére a magyar ruha szorította ki az idegen divatot, nyilván a magyar urak nemzeti öltözetének hatására. A képekkel foglalkozva két fontos módszertani tényre mutat rá, egyrészt a kormeghatározásnál a viselettörténeti ismeretek pontos segítségére, másrészt a később készült képmásoknál a keletkezési kor hatásának szemmeltartására a viselettörténeti értékelésnél. A tömör és tiszta stílusú tanulmány szerény címe a kérdéses kor magyar női viselettörténetének vázlatát takarja. Szerzőtől várjuk a magyar viselettörténetnek korszerű színvonalú, történeti fontosságához méltó szintézisét. IFJ. VAYER LAJOS. BERTALAN VILMOS: AZ ÚBUDA-KISCELLI TRIN1TÁRIUS KOLOSTOR fi S TEMPLOM. Budapest 1942, [Sárkány ny.] 88 1., 21 mell. 8°. — (A Buda pesti Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és ker.-régészeti int. dolgozatai 74.) Budapest Székesfőváros Várostörténeti Monográfiáinak keretében főként Schoen Arnold igazgató munkái tárták fel és tisztázták eddig a főváros barokk műemlékeinek keletkezési és stílustörténetét, határozott képet rajzolva egyúttal a XVII—XVIII. század polgári társadalmának életéről is. B. értekezésében Schoen Arnold módszereit követve törekedett az óbuda-kiscelli trinitárius kolostor és templom keletkezésének, felépülésének körülményeit tisztázni és stílusát a művészetfejlődés keretébe beállítani. Ennél a műemléknél a város életébe kapcsolódó főúri család, a Zichyek művészetpártolói működésének egyik eredménye áll előttünk. Az udvarukban foglalkoztatott művészek, mesteremberek az építkezésnél és berendezésnél döntő szerepet vittek. Mivel ezek a helyi és környéki művészeti életnek állandó résztvevői, fontos tény, hogy ezek nyernek megbízást és érvényesíthetik tudásukat a meghívott osztrák mesterek mellett. Nagy érdeme B. munkájának szigorú tárgyilagossága, melylyel szétválasztja a helyi művészeti tevékenység eredményeit a magyar szellemiségbe kapcsolódni nem tudó, idegennek maradó alkotásoktól, mint azt Gfall freskójának esetében teszi. A szobrászati alkotásokkal kapcsolatban viszont szintén helyesen emeli ki a nagy pozsonyi szobrász. Georg Raphael Donner művészetének hatását és követi annak nyomait.