Századok – 1944

Ismertetések - Jászai Mari levelei. Ism.: M. Császár Edit 135

társadalomtörténet színészettörténet 135 schied der Stände, li795-böl, vagy más szakmunkákat (Max von Boehm: Spanien, Dessewffy Arisztid: Velence stb.). Az adatokat nem összefüggésük, hanem az írók szerint csoportosítja. A székely rendiség ismertetésének forrásaival ugyanígy jár el. Ezek: Auguste de Gerando: La Transylvanie et ses habitants, 1845; Karl Joseph Eder: Erste Anleitung zur Kenntnis von Siebenbürgen, 1824 (ered. szövege 1796); Friedrich Schuler von Libloy: Merkwürdige Municipal-Constitutionen. .. 1862. és Siebenbürgische Rechtsgeschichte, 1855—8; John Paget: Ungarn und Siebenbürgen, 1842; Ernst Anton Quitzmann: Reisebriefe, 1850; R. Kiss István: A nemes székely nemzet képe, 1939. és végül Hóman Bálint cikke az Erdély kötetben, 1940. A második fejezetben a nemesség megszerzését és elvesztését, a nobilis szó értékét tárgyalja, összefoglalva az egyes nemzetekre vonatkozó megállapításait. Végső következtetése, hogy a székely primoroknak megfelelő tiszta főnemesség csak Spanyolországban maradt meg: a székely főemberrel Európában csak a spanyol grand és az angol lord egyenrangú. A primor-kérdésben mesterségesen támasztott ködben nem nehéz a tájékozódás. Eleinte a vérségi jogon hivatalt (hadnagyságot, bíróságot) viselő székely volt primőr, majd abban a családban ragadt meg a név, mely a hivatalra jogosító birtokot megőrizte és így több fegyveressel volt képes hadbavonulni. A primoroknak a többi székely szabadsága elleni merényleteiről sokat olvasunk a XV—XVI. században. A lustrumok alkalmával a vagyonosodás felemelhette, az elszegényedés letaszíthatta a családot a magasabb, illetőleg alacsonyabb rendbe. Zárt kasztokká ezek csak akkor kezdtek alakulni, mikor (magyar mintára) János Zsigmond behozta a primori és lófői levelek osztogatását. Ekkor is az egész székelység szabadságának vesztén (1562) gyarapodtak a primorok, s később is hivatkoztak rá a bíróság előtt, hogy csak a község játszotta el jogait, ők azonban nem. Primori levelet két család kapott: a bágyoni Balogok és a küsmödi .Mártonok. A XVIII. század elején a székelység katonáskodása a múlté lett, csak a határőrség élesztette fel, melyben a lófőknek és a gyalogoknak szolgálniok kellett. A hadmentességre szert tett hivatalnokréteget, különösen Csíkszékben, a székgyűlések a XIX. század első felében (!) szívesen ismerték el primornak. Ezeknek azonban a régi primorsághoz semmi közük sem volt. A grandokkal és lordokkal való párhuzamot világosan cáfolja az is, hogy míg a magyar nemes vérdíja (tehát társadalmi és jogi értéke) 200. az erdélyié pedig 66 forint volt, a székelyek fejét (primőr vagy nem primőr) a Hármaskönyv csak 25 forintra értékelte (III. 4.). BÓNIS GYÖRGY (Kolozsvár). JÁSZAI MARI LEVELEI. Sajtó alá rendezte: Kozocsa Sándor. Budapest 1944, Dr. Pintér Jenőné vállalata, 400 1. 8°. Karácsony előtt egy forráskiadvány került a magyar könyvpiacra. Megjelenésének külső körülményei nem hasonlítottak az e műfajban szokásos formákhoz : élénkszínű plakátok hirdették mindenfelé. A nagy színes falragaszok azután hovatovább feleslegesekké váltak, a közönség biztatás nélkül is azon igyekezett, hogy best sellert csináljon a sokat ígérő kiadványból. S amint a közönség érdeklődése nem lanyhuló buzgalommal vette, kölcsönadta és forgatta a könyvet, úgy vetette rá magát a napisajtó is, elmondván véleményét ^ro és kontra a mű érdekessége, szépirodalmi jelentősége, kiadásának szükségessége, vagy éppen erkölcsi jogosultsága felől. A sok port felvert mű nem más, mint egy immár történeti alakká vált színésznőnek történetivé vált időkben, részben közéleti nagyságokhoz, részben magánemberekhez írt néhányszáz levele: kor- és színészettörténeti forráskiadvány, amely egy historikusban sem fog az őt megillető hűvös érdeklődésen kívül semmiféle más érzelmet kiváltani. Mint színészettörténeti forrásról kívánunk róla itt egyet-mást megjegyezni. Jászai Mari egyike a magyar színháztörténet legnagyobb alakjainak, akinek élete és művészete minden bizonnyal sok generáció érdeklődésére számíthat. Ezzel már azt is megmondottuk, hogy véleményünk szerint a kiadás szükséges és hasznos volt; kérdés azonban, hogy a megjelent levelek mindnyája közérdekű-e? A szabónő-számla, vagv az egy-két-