Századok – 1944

Ismertetések - Vanyó Tihamér: Az egyháztörténész szemhatára. Ism.: Rúzsás Lajos 129

129 egyháztörténet •elnök is, aki az ország liberális közvéleményére hivatkozva, Kálnoky külügyminiszter útján a Szent Széktől elégtételül a nuncius visszahívását kérte. Kálnoky ugyan nem helyeselte a nuncius magatartását, de azt is helytelenítette, ahogyan a magyar miniszterelnök ezt a kérdést elhamarkodott állásfoglalással a képviselőházban és a nyilvánosság előtt tárgyalta. A Kálnoky és Bánffy közt támadt ellentétet az ellenzék ügyesen használta fel a miniszterelnök elleni támadásra. A Vatikán viszont elégtételt kívánt, amiért a nunciust a magyar képviselőházban nyilt ülésen megtámadták. A külügyminiszter és a magyar miniszterelnök között támadt ellentét Kálnoky távozásával megoldódott s ezzel a nuncius magyarországi útja körül támadt iigy lekerült a magyar parlament napirendjéről. Hosszabb ideig tartott, amíg a Szent Székkel támadt konfliktus elsimult. Bécs a nuncius visszahívását óhajtotta, a Vatikán pedig elégtételt kívánt Agliardinak a magyar parlamentben történt megsértése miatt. A helyzetet még bonyolultabbá tette, hogy az osztrák keresztény szocialisták, Luegerrel élükön, nyíltan tüntettek Agliardi mellett, akit az osztrák keresztény szocialistákhoz szoros kapcsolatok fűztek. A kérdés megoldása, miután a Vatikánban is, Bécsben is presztízs-kérdést láttak benne, sokáig húzódott. Csak amikor a pápa Agliardit 1896. júniusában bíbornokká nevezte ki, zárult le a sok port fölvert ügy. S. munkája szinte teljes feldolgozása a kérdésnek. Legfeljebb csak azt említjük, hogy a bécsi és a magyar levéltári anyag hiánytalan feldolgozása mellett nem vette kellő figyelembe az egykorú hírlapokat. Mind a magyar, mind az osztrák sajtóban erős visszhangja volt a több mint egy évig húzódó Agliardi-ügvnek. De az emlékiratok közül is Ferrata bíbornoké a római hátteret, a dominikánus Albert Maria Weissé pedig a monarchia egyházpolitikai helyzetét szépen megvilágította és S. előadását egyben-másban kibővítette volna. TÓTH LÁSZLÓ (Szeged.) VANYÓ TIHAMÉR: AZ EGYHÁZTÖRTÉNÉSZ SZEMHATÁRA. Budapest 1943, Stephaneum ny. 45 1. 8°. — (Klny. a Regnum Egyháztörténeti Évkönyvből.) A szerző a plébánia- és egyházmegye-történetírás módszertanának kidolgozása után oly útmutatást ad a katolikus egyháztörténészek kezébe, mely e szakterület főkérdéseiben eligazít. Nem módszertan a tanulmány, hanem amint szerencsésen megválasztott címe mutatja: szemle, körültekintés. Az egyháztörténetírónak ugyanis problémái megoldása közben oly tudományok eredményeit is figyelemmel kell kísérnie, amelyek a világi historikusoktól távolabb állnak. A történetfilozófia, világnézet és kultúra ismerete mellett alkalmazkodnia kell a valláslélektan, vallásbölcselet, vallástörténet és vallásszociológia eredményeihez. Eltérünk a szerző tudományfelsorolásának sorrendjétől, de ebben a formában könnyebben áttekinthetőnek véljük azt. A szakszerű ismerettárakat a fejezet végén adnók. (A vallásbölcselet irodalmának felsorolásánál PrzyXvara Erik művénél kiegészítéskép megjegyezzük, hogy protestáns párja: Bruimer Emil: Religionsphilosophie der protestantischen Theologie. Kultur der Gegenwart-sorozat.) Az egyháztörténetnek fő kutatási területei: a dogma, erkölcs és kultusz alakulása, az egyház és társadalom viszonya, az egyház és állam kapcsolata, továbbá az egyház és kultúra összefüggése. Ezekben nyilvánul meg ma is az egyház működése, ezek az egyház „életkörei". Aki nem az életkörök történetének valamelyikét vizsgálja, hanem egyetemes nemzeti vagy helyi egyháztörténelmet, esetleg életrajzot ír, annak az illető időszakban több életkört, esetleg mindent figyelemmel kell kísérnie. Vázolja a szerző a jó egyháztörténetíró lelki alkatát. Megkívánja tőle a jelen ismeretét. Ez nemcsak az egyház-, hanem a világi történész kötelessége is. Az egyháztörténetíró főleg annak a veszélynek van kitéve — ami szépen emelkedik ki az előadásból —, hogy vét a tárgyilagosság ellen. Nehezebb neki tárgyilagosnak lenni néha, mint világi társának, mert maga is valamely egyház tagja. Leszögezi, hogy az egyháztörténész természetfeletti alapon álljon. Századok 1944, T-ITI. 9