Századok – 1944
Tanulmányok - DEÉR JÓZSEF: III. Ottó császár és Magyarország az újabb történetírásban 1
8 I)E ÉR JÓZSEF A reálpolitikai szemlélethez való visszatérést egyrészt új felismerések, másrészt új élmények készítették elő. Míg a XIX. század második felének és a XX. század első évtizedeinek történetírása azért neheztelt a régi Birodalomra, mert az a nemzeti érdeket a maga univerzalizmusának rendelte alá, addig az újabb historiográfia ezt a népek felett álló univerzalizmust, úgy, ahogy az a császáreszme ideológiai egységében előttünk áll, nem tekinti többé a régi Birodalom lényegének. A Birodalomról szóló középkori tan H. Aubin véleménye szerint nem egyéb, mint „egyrészt politikai okból továbbfejlesztett teológiai fikció, másrészt a tényleges viszonyoknak ideológiává kiépített oly absztrakciója, mely messze eltávolodott a valóságtól".19 Szembe kell tehát állítanunk az elmélettel a tényeket, az eszménnyel a politikai gyakorlatot s elsősorban ennek alapján kell a régi Birodalom képét megrajzolnunk. Az új felfogás tehát teljesen eltávolodott az angol Bryce müvének attól a klasszikussá vált alapgondolatától, mely szerint a Római Szent Birodalom mindenkor a népek sokfélesége felett álló egyetemes igényű alakulat volt, s amelyet a régi német történetírók közül J. Ficker, a maiak között pedig leghatásosabban H. von Srbik hirdetett.20 Ezzel a birodalomszemlélettel ellentétben, melynek hívei — mint Srbik is *— többnyire azon Habsburgok uralma alatt álló német területekről származtak, akik az univerzalizmust teljesen sohasem tagadták meg, az újabb és legújabb részletkutatás számos oly tényre mutatott rá, melyek a régi Birodalom eszméjének, főként azonban tényleges politikai gyakorlatának eredendő német jellegét, sőt tudatosságát kétségbevonhatatlanul bizonyítják. Minthogy e kérdésekkel a közeljövőben más összefüggésben részletesen kívánok foglalkozni, itt csak utalok E. E. Stengel, 21 H. Löwe,22 К. G. Hugelmann23 és H. Aubin24 munkáira, melyek nagyon is valószínűvé teszik, hogy Nagy Károly óta az univerzális császáreszme mögött mindenkor ott állott az a germán eredetű hegemoniális gondolat, mely egy népnek a többi felett gyakorolt uralmát hirdette és amely a német császárok európai politikáját méltóságuknak Bómához való kapcsolása és antik reminiszcenciákon alapuló indokolása ellenére ténylegesen irányította. A római, az egyetemes, a világuralmi császáreszme mögött tehát a Rómától független, a germán-német, a hegemoniális 19 HZ. 162 (1940), 484. 1. 20 Deutsche Einheit Bd. I. (1935); Die Reichsidee und das Werden deutscher Einheit. HZ. 164 (1941), főként 484. kk. 21 Regnum und Imperium, engeres und weiteres Staatsgebiet im alten Reiche 1930; Kaisert'.tel und Souverenitätsidee. Deutsches Archiv f. Geschichte des Mittelalters III (1939), 1. kk. 22 Die karolingische Reichsgründung und der Südosten (Forschungen zur Kirchen- und Geistesgeschichte, Bd. 13 (1937). 25 Die deutsche Nation und der deutsche Nationalstaat im Mittelalter. Hist. Jb. 51 (1931), 1. kk. és 445 kk. 24 Id. ért. HZ. 162 (1940), 479—508. A kérdésre vonatkozó irodalom eredményeinek új szempontú összefoglalása.
