Századok – 1944

Ismertetések - Hadrovics László: A magyarországi szerb kérdés balkáni gyökerei. Ism.: Thim József 105

NÉPISÉG- ÉH NEMZETISÉGTÖRTÉNET ]0.> HADROVICS LÁSZLÓ: A MAGYARORSZÁGI SZERB KÉRDÉS BALKÁNI GYÖKEREI. Budapest 1942, Történettudományi Intézet, 42 1. 8°. — (Klnv. a Magyar Történettudományi Intézet Évkönyvéből.) A magyarországi szeri) görög keleti egyház és a nemzetiségi kérdés természetszerűen összetügg a szerbek balkáni hazájával. Szeri) történetírók és publicisták is gyakran foglalkoztak e kérdéssel, összefoglalóan pedig Grujits Radoszláv (1908) és Ruvarac Demeter, a karlócai metropolita múltjának legjobb ismerője. Ruvarac azonban nem jutott túl a kezdeten. A szerző megismerteti az olvasót a görög keleti hierarchia lényegével, mely szerint az autokefál egyházakban az egyházi hatalom elválaszthatatlan volt a világitól, és ennélfogva szervezete a népek hatalmi aspirációinak letéteményese lett. Szerb írók ennek alapján megállapították, tragy „a szerb egyház ősi bizánci elveken nyugvó teokratikusan kormányzott vazallus államot alkototl az oszmán birodalom kötelékében" és ehhez a felfogáshoz csatlakozott a szerző is. Való, hogy az 1557-ben megújított szerb patriarkátus messzemenő autonómiával bírt, melyben a szerbség „egyházszervezeti alapon egyetlen hatalmas testben egyesült és nemzeti irányítás alá került". Szabadon választhatta a pátriárkát a szultán jóváhagyásával, zsinatot tarthatott, mely dogmatikus, egyházszervezeti és gazdasági kérdésekben döntött. Sőt a szerb egyház átruházott állami funkciókat is végzett, jogot szolgáltatott nemcsak egyházi, hanem polgári, alsóbbfokú ügyekben, ha mindkét fél görög keleti vallású volt; de a felek igénybe vehették a török hatóságot is. A patriárka évente adót fizetett a szultán kincstárába s ezért nemcsak egyházi, hanem világi adót is vetett ki híveire. Mindezért véli a szerző is, hogy a patriárkátus többet jelentett, mint egyházi szervezetet: teokratikus vazallus államot. Nézetem szerint ez a megállapítás nem helytálló, mert politikum szülötte. Állami átruházott funkciók még nem merítik ki az állani fogalmát. A patriárka hívei közvetlenül a szultánnak voltak alattvalói; a görög keletiek is törökbirodalmi honosak voltak, és nem a vazallusi egyházállamé. Viszont annyi bizonyos, hogy a volt patriárkátus messzemenő autonómián alapult, szeparatizmuson. melyben a szerbek nemcsak vallási, hanem nemzeti egységet is képeztek. E kérdésről túlfűtött nacionalisták, romantikus politikusok elgondolásait legjobban megtalálhatjuk Grujits Nikánor 1848/49-es röpirataiban. Szerintük, mikor Csernovits III. Arzén patriárka híveivel a Habsburg-monarchiába menekült (lf>90), a szerbek mint nemzet kötöttek I. Lipót Habsburg-uralkodóval szerződést állami intézményeik elismerésével. Közjogi szempontból ez sem volt aggályos, mert a kiváltságok egy vendégnépnek adattak azzal, hogy mihamarabb régi hazájukba vissza fognak telepíttetni. Aztán kiváltságaik a Balkánra es nem Magyarország területére szóltak, mint ezt Jireéek József (18R0), később bchwicker (1880) meg Ruvarac Ilarijon, a szerb kritikai történetírás megalapítója kimutatták. A szerző is nagyon helyesen erre az álláspontra helyezkedik, azzal, hogy a szerbeket a Habsburg-uralkodó nem hívta be, hanem ők a török bosszúállása elől bemenekültek. A szerző a bemenekült szerbek számát kombinatíve mintegy 150—200.000-re becsüli. De nem voltak ennyien. Ruvarac Ilarijon szerint (1891) körülbelül 80.000-en lehettek. Egykorú hiteles adatok e mellett szólnak. Gróf Kollonich Lipót 1703-ban ázt írja XII. Kelemen pápának, hogy mintegy OO.OOO-en jöhettek be Magyarországba. Ö mint államm'niszter (1G92), az udvari kamara elnöke bizonyára jól volt értesülve. A bécsi orosz követ pedig azt írta, hogy 80.000-en voltak. Ezen egykorú hiteles adatok fölöslegessé tesznek minden találgatást. Akadt olyan szerb történetíró, aki félmillióra „becsülte" számukat. Helyénvalónak találom a magyarországi szerbek közjogi helyzetére is röviden kiterjeszkedni, mert a magyarországi szerbek a Balkánra szóló k'váltságait politikai okokból Magyarország területére is kiterjeszteni megkísérelték. Tény, hogy I. Lipót Habsburg-uralkodó a Balkánra szóló kiváltságokat ígért: és mikor Csernovits patriárka Magyarországba menekült, hatalma kiterjedt