Századok – 1943
Tanulmányok - BOTÁR IMRE: Szolnok agrártörténete a XIX. században 78
SZOLNOK AGRÁRTÖltTÉNETE Л XIX. SZÁZADBAN 89 utolsó és legkisebb törvényes illetőségű falunál. A kocsmáitatáshoz szükséges minden belső telek, nevezetesen minden vendégfogadói épületek, mészárszékek és boltok, a városi közönségnek örökös tulajdonai levén, ezek nélkül szinte lehetetlen másnak a regále javadalmakat haszonbérbe venni." Szolnok beadványa azonban nem érte el célját. „A jobbágyfelszabadítás után az a meggondolás még nem ébredt fel, hogy a hatóságoknak folytonos irányadására és támogatására van szükség."1 A hatóságok ragaszkodtak azon kor elveihez, hogy mind a regálékat, mind a pusztákat nyilvános árverésen kell bérbeadni, mert célszerűbb, ha az egyén gazdálkodik, mint ha a köz. És így is történt. Ettől kezdve mindig, rendszerint 3 évenkint, nyilvános árverést tűztek ki a kincstári javak és jogok haszonbérletére. Az 1855.-i árverés pl. a következő eredménnyel végződött. Bor- és szeszmérési jog: Prandtner Pál, sörmérési jog: Berger Károly, halászati jog : Stibinger Vince, vásárpénzszedés: Markscheid János, vámszedés (híd): Fröhlich et comp., Alcsi és Szentiván: Szolnok gazdáinak konzorciuma. Markscheid és Stibinger, bár német nevűek, már régebben Szolnokra telepedett iparoscsaládok ivadékai. A többiek azonban jövevények voltak Szolnokon. Ezek kedvéért nem kaphatták meg a város magyar polgárai a regálékat. A legértékesebb jogot, az italmérést, a béiiő Prandtner még hozzá albérletbe adta a zsidó Lazarsfeld Adolfnak. Az árverésen felverték az árat, hogy az övék legyen a bérlet, persze annyi jövedelmet nem tudtak kihozni belőle. Ekkor a kincstárt zaklatták bérelengedésért, amíg elengedett nekik 8000 forintot.2 A város csupán Alcsit tudta kibérelni, ezt sem a maga nevére, hanem egyes polgárai álltak össze konzorciumba, s így vették ki 25,000 frt évi bérért. Ez a rendszer maradt fenn azután állandóan. így bérelték később az italmérési jogot is, hogy a város bevételei nbvekedjenek s kisebb pótadót kelljen kivetni a lakosságra. Még a város polgármestere is kibérelhette az italmérési jogot, amint meg is tette, s elfogadta a kincstár.3 Persze, ekkor is részben házilag kezelték a dolgot, mert a városi személyzet végezte a számadásokat. Ezzel azonban a kincstár már nem törődött, a fő az volt, 1 Buday L.: Agrárpolitika (Budapest 1922), 19. 1. 2 Kamarai It. Contractus et transactiones, XXI. к. 29. 3 1876—79-re Scheftsik István polgármester bérelte (Szolnok jkve 1876, 139. sz.), 1879—82-re Gyömörey Félix polgármester (Uo. 1881, 5. sz.)
