Századok – 1943
Tanulmányok - JÁNOSSY DÉNES: Reformtörekvések a polgári peres eljárás terén a XVIII. században 41
A POLGÁRI PERES ELJÁRÁS REFORMJA 59' nem utolsó sorban régi törvényeink köztársasági szellemével magyarázható, mely az idők során próbált ugyan megalkudni a monarchikus államszemlélettel a nélkül, hogy azt fenntartás nélkül átvette volna. Középkori törvényeink egyébként feltűnő hasonlatosságot árulnak el az angol jogfejlődés egykorú termékeivel, amelyek szinte kizárólag köztársasági jogszemléletbcl fakadnak. A rendek pedig köztudomás szerint mereven ragaszkodnak a középkori törvényekben lefektetett sarkalatos jogaikhoz és csak olyan szűkebbkörű reformhoz járulnak esetleg hozzá, mely a régi törvények szemléleti egységét érintetlenül hagyja. Minthogy azonban az ország jóléte függ a monarchikus jogrendnek fenntartás nélküli elfogadásától, a Corpus Jurisból el kell távolítani mindazokat a törvényeket, melyek köztársasági szellemet lehellnek. Ehhez képest a királynőnek kell kinevezni az összes bírákat, beleértve a vármegyei bírákat is, mert nem fér össze a monarchikus jogrenddel, hogy olyan bírák hozzanak ítéletet, akik választás útján jutottak a bírói székbe. A korszerű jogszemlélet megköveteli továbbá a királynő kegyelmi jogának elismerését a felsőbírósági döntvények önkényeskedései ellen. A rendeket ugyan nem lesz könnyű megnyerni egy ilyen reformnak, mert törvények mondják ki, hogy ,,ne causae extra regnum avocentur et iudicentur". Azonban az ország boldogításának magasztos eszménye követeli sürgősen a megoldás keresését. Szükséges lesz tehát a hétszemélyes és a királyi tábla által az 1724. év óta hozott ítéleteket összegyűjteni és azok alapján az ellentétes törvények labyrinthusából a monarchikus jogszemléletnek megfelelő kivezető utat keresni. Csak a törvények és döntvények ily szellemű összhangjából remélhető jogegység könnyíthetné meg az ítélethozatalt a bonyodalmas birtokperekben, amelyek állandó rettegésben tartják a nemességet, nemkülönben az úrbéri perekben való eljárást, amelyhez az országnak fontos gazdaságpolitikai érdekei fűződnek. Csak az ilyen jogegység útján lehet rendet teremteni a perorvoslatok terén, meh'ek az eljárás lefolytatását gyakorta illuzóriussá teszik. A halasztó perorvoslatok közül a contradictio, inhibitio és protestatio szorul gyökeres reformra. A prohibitiót, repulsiót, oppositiót, továbbá a perújítás különböző nemeit, amelyek az ítélőszékek tekintélyét teljesen lejáratják, észszerű határok közé kell szorítani, sőt egyeseket teljesen törölni. Az elévülést annak gazdaságpolitikai kihatásai miatt erős megszorításnak kell alávetni. Hasonlóképen alapvető reformra szorul a büntetőjog és eljárás is, mely mindezideig nem lévén