Századok – 1943

Tanulmányok - JÁNOSSY DÉNES: Reformtörekvések a polgári peres eljárás terén a XVIII. században 41

48 JANOSSY DÉNES ütött a bizottság a Tripartitumban foglalt jogelvekkel szem­ben a tanúvallomások szempontjából is, amennyiben a jóhírnevű és kellőkorú nem nemes-ek tanúskodását is jog­szerűnek ismerte el. A perdöntő eskü megajárlásának köiül­ményeit részletesen kidolgozta és ebben a bírci mérlegelésnek tág teret biztosított. Az addig érvényben volt 14 perorvos­latot 10-re korlátozta és az oppositio és repulsio fogalmi meghatározását a szokásjog alapján induktív módszerrel kísérelte meg, de nem sok szerencsével, mert nem fejtette ki elég világosan, hogy a repulsion ál a kísérletre, az oppositió­nál pedig a karhatalom de facto alkalmazására óhajtott súlyt helyezni. Ebben az esetben azonban e perorvoslatok nevét kellett volna felcserélni, mert a karhatalom alkalma­zása a szónak igazi értelmében nem az oppositióban, hárem a repulsióban található fel, mely utóbbi fogalom a félnek inkább aktív, mint passzív perbeli szerepét van hivatva megjelölni.1 A fellebbezésre nézve az 1723-as jogi bizottság elő­munkálatait folytatta és taxative állította össze a birtokon kívül fellebbezhető, az egyáltalán nem fellebbezhető és végül azokat a pereket, amelyeket a felek az alispánok vagy szolga -bírák ítéleteivel szemben a vármegyei törvényszékhez bir­tokon kívül vagy belül fellebbezhettek meg. A vármegyei bíráskodás kidolgozásánál pedig a bécsi tervezetben foglalt javaslatokat értékesítette. Midőn Száraz személynök a bizottsági munkálatokat az alsótábla elé terjesztette, valóságos obstrukció indult meg ellenük. Minden változás aggodalmat keltő — mondták az ellenzéki szónokok —, de a törvények átdolgozása külörösen veszélyes. Hisz már Machiavelli tanít ja, hogy a törvényeket kell csak sutba dobni, ha az államélet alapjait akarjuk megdönteni.2 A bizottsági munkálatok sorsa ezzel meg volt pecsé­telve. Mikor aztán a kancellária is kifogást emelt a felter­jesztett javaslatok szövegezése ellen, a rendek inkább vala­mennyi szakasz elejtését kívánták, semhogy olyan szöveg­módosításhoz járuljanak hozzá, mely felfogásuk szerint a fennálló törvényekbe vagy a régi joggyakorlatba ütközik. Ilyen körülmények között csak nagy türelmet igénylő hosz­szas tárgyalások után sikerült a szakaszok egy részének szövegében megállapodniok.3 1 Jeszenák-diárium, 1729. I—-II. k. Jeszenák-lt. 0. L. 2 Uo. И. k. 110. és köv. 3 V. ö. Diarium comitiorum Regni Hungáriáé 1728/29. Kollár Ádám gyűjteményéből; Postulata, 1729 júl. 30. Koller-iratok. Malonyay-lt. O. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom