Századok – 1943

Ismertetések - Tamás Lajos: A magyar eredetű román kölcsönszavak művelődéstörténet értékelése. Ism.: Gáldi László 521

ISMERTETÉSEK 521< háttérbe szorul úgy, hogy szinte lehetetlen e tudomány iránt érdeklődő ifjakat nevelni. A jogtörténészek mulasztásairól is szól, különösen arról, hogy a Hármaskönyv forrásai még nincsenek felkutatva. A jogtörténet mellőzésének másik oka az, hogy a jogi és a történeti szemlélet lényegesen különbözik egymástól, anélkül, hogy egyiknek is az ítéletét hibáztathatnók. A jogtörténeti irodalom általában a történetírás irányváltozásait követi. Ha ez valamely okból késik, szakadás áll be, mint jelenleg is és ennek okát a szellemtörténet befogadása körüli vitában látja. A jogászközvélemény nehezen irányítható. Az alkotmánytörténet új felfogását nem fogadhatták még el azok, akik Timont hallgatták. Hozzátehetjük, mint a valóságnak megfelelő felfogás kialakulásának akadályát, hogy jogászaink a közjogban, amely szívesen tekint vissza a történeti fejlődésre, ma is elavult és a történetírás eredményeivel ellenkező nézeteket hallanak és tanulnak meg. Ezért is történik meg, mint B. mondja, hogy a parlamentben még hivatkoznak a vérszerződésre, a pusztaszeri gyűlésre, vagypárjáté ritkító közjogias szemléletünkre stb. A jogtörténet új alkotó iránya teljesen összhangban van a, történeti szemlélettel, csak az átlagos jogász-felfogás ellentétes vele. Például felhozza a hűbériséget, melyben nálunk még mindig az állambomlasztó erőt látják, mint emberöltőkkel ezelőtt, holott mind a német, mind az angol felfogás e tekintetben lényegesen megváltozott, amiről történészeink már régen tudomást vettek ós régen tárgyalták, alapvetően Szekfű, nyomitan Mályusz a hűbériség mgyar formáját, a familiaritást A másik példa Werbőczy különböző értékelése a jogászok és történészek gondolko lásá' an. A jogászokat e tekintetben dicshimnuszok írásával vádolják. Szerinte kívánatos volna, ha Werbőczyről csak az nyilatkoznék, aki új adatokat tud hozni róla vagy munkájáról. Az ellentét nem a mai jogtörténet és a művelődéstörténet, hanem a jogászgondolko ás és a történetírás közt áll f ím. Ezért hibás a jogtörténet mellőzése a művelődéstörténet köteteiben. A jogtörténeti irodalom ma már a modern történetíró minden eszközét felhasználja, így a népiségtörténetit is. Ezekkel kapcsolatban szól még a népi jogszok sok gyűjtéséről. A kis értekezés nagy érdeme, hogy a vezető és örvendetesen megélénkült jogi folyóiratban mondja el mindezt a meggyőződés bátorságával. A Magyar Jogi Szemle új szerkesztőségét is csa dicsérhetjük, hogy alkalmat ad e különleges magyar viszonyok megvilágítására és azok megjavításán való gondolkozásra. ECKHART FERENC. TAMÁS LAJOS: A MAGYAR EREDETŰ ROMÁN KÖLCSÖNSZ A VAK MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI ÉRTÉKELÉSE. Kolozsvár 1942, Erdélyi Tudományos Intézet, 48 1. 8°. Napjainkban, amikor román részről oly sok kísérlet történik a román művelődés történetében megnyilatkozó magyar hatás jelentőségének csökkentésére, sőt az egész magyar befolyás elhallgatására, kétszeresen hasznos tanúságtételül magát a román nyelvet megszólaltatni, s annak különböző korszakaiból, valamint mai állapotából vonni következtetéseket a magyar kultúra délkeleteurópai sugárzóerejére. Erre a feladatra vállalkozott T., a magyar-román nyelvi és művelődési kapcsolatok fáradhatatlan búvára, amidőn rövid hárem íven lehetőleg sokszínű képet igyekezett nyújtani a román