Századok – 1943

Ismertetések - Lutz; Andreas: Das Prinz Eugen-Lied und die Schlacht bei Belgrad 1717. Ism.: Markó Árpád 506

4Sfi ISMERTETÉSEK BARTAL AURÉL: FADD MONOGRÁFIÁJA. [Pécs] 1941, Szerző kiadása, 106 1., 1 térk. 8°. A veszprémvölgyi alapítóoklevélben Patadi, a tihanyiban Fotudi néven feltűnő s a régi római hadiút mentén keletkezett Fadd birtoklástörténetét kapjuk B. munkájában, a szerzőnek tragikusan elhúnyt fia adatgyűjtését kiegészítő kutatása alapján. Ismételten rámutattunk már arra, hogy a helytörténészt bármily csekély munkájáért is őszinte hála illeti meg, mert mindig sok adattal gazdagítja társadalom- és gazdaságtörténeti ismereteinket.. Érdemes munkát végzett B. is, amikor végigkísérte Fadd birtokosainak változásait, a különböző pereskedések, viszályok és zálogosítások sokszor kissé száraz s kronologikus felsorolásával. Bár ezzel kapcsolatban igen értékes jobbágynévsorokat és dűlőneveket is közöl, a község valódi múltjáról, belső életéről alig olvasunk. A rendelkezésre álló, igen nagy gonddal átnézett levéltári források hézagossága s szűkszavúsága részben magyarázza a hiányokat, de kétségtelen, hogy a közölt adatok célszerűbb csoportosítása (pl. a különböző időből származó jobbágynévsorok egymás mellé állítása) is közelebb vihetett volna Fadd múltjának megismeréséhez. Nem lett volna érdektelen a község megmagyarosodásának rajza sem. Fadd ugyanis a török alatt nem pusztult el teljesen, sőt a XVI. sz.-i defterek lélekszám-gyarapodásról számolnak be; de a XVII—XVIII. sz. fordulóján mindössze pár családból állott lakossága. A XVIII. sz.-ban települt német és szláv népesség — mint ezt a tanulmányból megtudjuk — asszimilálódott; ennek a magyarosodásnak magyarázatával már B. adósunk marad. Hasonlókép szívesen láttuk volna a jobbágyfelszabadítással kapcsolatban annak megvilágítását, hogyan kezdett gazdálkodni a földjei 40%-ától és a jobbágykéztől megfosztott faddi nemes, s az egyszerre birtokjoghoz jutott jobbágy-zsellér lakosság miként tudott megélni, a földhöz jutott családok leszármazói ma mekkora földterületet birtokolnak? Úgy érezzük tehát, a nagy tárgyszeretettel és alapos helyi ismeretek alapján megírt munka érdemes szerzője még sok kérdésünkre tudna felelni, s ezáltal kerekebb lenne Fadd monográfiája. BAKÁCS ISTVÁN JÁNOS. LUTZ, ANDREAS: DAS PRINZ EUGEN-LIED UND DIE SCHLACHT BEI BELGRAD 1717. Wien 1942, Akademie der Wissenschaften in Wien, 37 1., .1 t. 8°. — (Sonderabdruck aus dem Anzeiger der phil.-hist. Klasse 12—13.) A volt Monarchia hadseregének katonaindulói között — mind zenei, mind történeti jelentőségénél fogva — kétségkívül a legnevezetesebb a „Prinz Eugen Marsch" volt. A hagyomány szerint •ez a lüktető ütemű induló Jenő herceg Belgrád alatti táborában született meg. Azóta mint a közös hadsereg lovasságának hivatalos indulója szerepelt és a Monarchia felbomlását túlélve, átment a német és a magyar haderők katonai indulóinak gyűjteményébe. L. e rövid, igen alapos forráskutatásra támaszkodó tanulmányában mélyenszántó szövegkritikával ismerteti a dal eredeti és későbbi szövegeit és megállapítja, hogy legelső szövegezése már a csata után két évvel, 1719-ben jelent meg egy kéziratos gyűjteményben, amelyet ma a lipcsei városi könyvtár őriz. A hosszabb szövegek jóval később kerültek napvilágra, de" valamennyi vagy az 1719 i, vagy pedig <'gv 1795-i fogalmazásra vezethető vissza. Összehasonlítja a különböző г-ersszakokban tárgyalt eseményeket a belgrádi csata előzményeinek