Századok – 1943

Ismertetések - Szabó Géza: Geschichte des ungarischen Coetus an der Universität Wittenberg 1555–1613. Ism.: Ruzsás Lajos 493

4Sfi ISMERTETÉSEK (Saale) 1941, Akademischer Verlag, S: 158. 8°. (Bibliothek des Protestantismus im Mittleren Donauraum usw. Bd. II.) A magyarországi protestantizmus a XVI., XVII. és még részben a XVIII. században is közvetlen kapcsolatban állott a nyugati protestáns egyházakkal. A latin nyelv általános használata nagyon megkönnyítette ezt. Magyar diákok tudománnyal a tarsolyukban tértek haza idegenből, nyomdák magyar munkákat jelentettek meg külföldön. A hazai protestáns egyházak életének külső eseményeiről, az egyház és állam viszonyáról, ezenkívül sokszor politikai érdekből is szereztek értesülést szomszédaink. A nemzeti nyelvek használatának előtérbe nyomulása, a hazai politikai viszonyok XVIII. századi alakulása megnehezítette a velük való érintkezést. A magyar protestantizmus belső életét eddig sem kísérték nagy figyelemmel, de ettől kezdve életének külső megnyilvánulásairól is kevesebbet tudtak. Ezt az elszigetelődést kívánja ez a sorozat megszüntetni és a magyar theológiai tudomány eredményeinek közreadásával a régi kapcsolatokat óhajtja a nyugati protestantizmussal visszaállítani. A könyvtár első kötetének 1. és 2. füzete ismerteti a magyar ev. és ref. egyházak világháború utáni jogfejlődését, a hazai szociológiai és világnézeti kérdések állását, az ószövetségi szentírástudomány magyarországi helyzetét könyvészettel. Az összefoglalások szerzői protestáns főiskolák szaktanárai. A második kötet a wittenbergi magyar tanulók egyesületének kora-újkori történetét tartalmazza. A magyar diákok külföldi egyetemjárása a középkorban kezdődött. A reformáció korában még nagyobb méreteket öltött. A lutheri reformáció központját, Wittenberget, eleinte a forrongó hitbeli kérdések közelebbi megismerése és a papi pályára való előkészülés miatt keresték fel, később a hazai iskolaügy kifejlődése után kimondottan tudományos ismeretek kibővítése céljából. A szerző megállapítása szerint a reformáció évszázadában 1.018 magyarországi diák fordult meg a wittenbergi egyetemen. Ezek egy része 1555-ben Coetus Ungaricus néven egyesületet alakított. A tagok majdnem mind színmagyarok voltak (27. 1.). A Coetus célja: a diákok érdekeinek képviselete az egyetemmel szemben, a tanulmányok előmozdítása és az anyagi segítségnyújtás. A Coetus tagjai barátságos magatartást tanúsították az egyetemen tanuló többi magyarországi diákkal, a németekkel és a Wittenbergben tartózkodó külföldiekkel szemben. Az egyetemen kívülállókkal, a város polgárságával, mivel ezek nem tudtak latinul, ők meg kevéssé németül, nem érintkeztek. A Coetus lényegét az adta meg, hogy benne az egyetemi oktatással párhuzamosan tudományos élet folyt. Könyvtárral rendelkeztek. Disputációkat tartottak, amelyekhez mindenki hozzászólhatott. Az elnöki tisztet eleinte Melanchthon viselte, halála után a szénior. A témákat a theológia ós a filozófia adta. Azonban előkerültek olyan kérdések is, amelyeket nem az egyetem dobott be közéjük. Egyesek Magyarországból magukkal hozták ós terjesztették az antitrinitarismust. Ez ellen a Coetus állást foglalt és tagjaitól a szentháromságtant elismerő esküt követelt. Az 1500-as években a diákok az egyetemen philippista theológiát tanultak, a Coetusban pedig egyenesen Kálvin és Bullinger theológiájához húztak. Bár ez köztudomású lehetett, eleinte a magyarokat bántódás nem érte. Az orthodoxia kezdetével, 1592-ben, a szász választó gyámja vizsgálatot rendelt el a Coetus tagjai ellen. Miután azok kálvinista állásfoglalásukról nem mondottak le, az egyetemről kiutasították őket. Távozásuk után enyhítették