Századok – 1943
Ismertetések - Radó Polikárp: Index codicum manu scriptorum liturgicorum Regni Hungariae. Ism.: Ivánka Endre 483
ISMERTETÉSEK 483 pontosabban ragaszkodik a forráshoz; ezzel szemben hátránya, hogy nehézen tekinthetők át ugyanazon helynév különböző történeti alakjai. Segítségül szolgál itt a minden alakváltozatra kiterjedő pontos helynévmutató, amely utal a lapszámra, ahol az illető helynév előfordul. Hasznos lett volna azonban, ha a mutató a határnevek esetében a lapszám mellett a falu kezdőbetűit is jelölte volna, mert ilymódon a mutató alapján áttekinthettük volna az összetartozó-helynévvariánsokat. A történeti helynévanyag minden falunál a helység nevének Csánkitól átvett alakváltozataival kezdődik. Ezután következik a falu határnévanyaga történeti sorrendben. Sajnos középkori dűlőnevet igen ritka esetben találunk, sőt még a Csánki által félsorolt középkori határnevek is hiányzanak. Ezt ilyen hatalmas, teljességre törekvő munkánál méltán hiányoljuk, mert átvétele nem jelentett volna nagy nehézséget, a teljességhez viszont nagy mértékben hozzájárult volna. Ha a középkori anyag csekélyszámú is, az újkori annál terjedelmesebb. Az Erdélyi Múzeum, Országos Levéltár és egyéb közgyűjtemények családi ós egyházi levéltáraiból rendkívül pontossággal igen gazdag eredménnyel gyűjtötte egybe az újkori adatokat. Itt egyedül azt sajnálhatjuk, hogy a Lészai-esalád magyargorbói levéltárát nem vizsgálta át, pedig az a középkortól kezdődően hatalmas kalotaszegi anyagot ölel fel. A Lészai-esalád iratai mellett tartalmazza a magyargyerőmonostori Kabós-család okleveleinek egy részét, sőt megtaláljuk benne a Kabós-család régi levéltárának regestrumát is. A mai helységanyag összegyűjtését, ezt az igen nehéz és fáradságos feladatot Sz. példaszerűen oldotta meg. Hatezer jelenkori helynévadat összegyűjtése és térképre vetítése még önmagában is hatalmas eredmény! Ott, ahol helyismeret folytán módomban állt ezt ellenőrizni, a legpontosabb, mindent felölelő gyűjtésről győződtem meg. Egy-két helynév esetleg kimaradhatott, vagy téves alakban kerülhetett be,1 de ezeket a további kutatás során felmerülő történeti anyaggal együtt utólag pótolni lehét. A felsorolt megjegyzések a munka értékén semmit sem változtatnak. Sz. ezzel hatalmas feladatot oldott meg; forrás értékkel bíró munkája még sokáig példaképe lesz a magyar helynevgyüjtésnek. GYÖRFFY GYÖRGY. RADÓ POLTKÁRP: INDEX CODICUM MANU SCRIPTORUM LITURGICORUM REGNI HUNGÁRIÁÉ. Budapest 1941, Széchenyi-könyvtár, 62 1. 8°. — (Az Országos Széchenyi-könyvtár kiadványai 14.) JÁVOR EGON: HÉT KÉZIRATOS POZSONYI MISSALE A NEMZETI MÚZEUMBAN. Budapest 1942, Széchenyi-könyvtár, 126 1., 4 t. 8°. (Az Országos Széchenyi-könyvtár kiadványai 15.) Hogy a liturgikus könyvek történelmi szempontból milyen fontos források lehetnek, hogyan tanúskodhatnak alapvető fontosságú szellemi kapcsolatokról, vagy egyházpolitikai összefüggésekről, azt az újabb magyar történetírás mindinkább tisztázta; a Pray-kódexre vonatkozó érdekes kutatásokat követték nemrég Kniewald, zágrábi professzornak a Magyarországról Horvátországba elszár-1 Szucság határában pl. kimaradt a Földemrak táblája és Bagój*ürü helyett Bagósürnt közöl a gyűjtés. 33*
