Századok – 1943
Ismertetések - I. Tóth Zoltán: Iorga és Székelyek román származásának tana. Ism.: Berlász Jenő 481
1ВМЙВТЕТЁ8ЕК téseikkel Í8 megtorpantak a részletek kutatói. Egyetlen emléken mutatja ki, hogy a történelem nem tiszteli az utólag felállított és merev válaszfalnak tartott korhatárokat és az élet a római birodalom bukása, a népvándorlás, a frankkori kereszténység, a honfoglalás látszólagos cezúráin keresztül is megállás nélkül áramlott Sophianao—Quinque Basilicae—Pécs területén Lényegében Pleidell Ambrus nevét kellene idézni, akinek kellően nem értékelt várostörténeti kutatásait az újabb mütörténeti eredmények a szombathelyi, pécsi, pesti leletek újabb érvekkel támasztják alá. S ezen a ponton érezzük G. munkájának hiányát is. Szerényen megmarad a felvetett kérdés keretei között, meg sem kísérli eredményeit szélesebb történeti síkon értékesíteni, írói előadása nem mindig áll arányban építészettörténeti felkészültségével, ami néha még a szakmabeli olvasó számára is akadályt jelent. Könyvét mégis fenntartás nélkül gondolatébresztő, nagyobb távlatokat nyitó munkának tartjuk és eredményei, ha az újabb feltárások is támogatják, lényegesen befolyásolják a magyar művészet első századáról vallott nézeteinket. DERCSÉNYI DEZSŐ. TÓTH ZOLTÁN: IORGA MIKLÓS ÉS A SZÉKELYEK ROMÁN SZÁRMAZÁSÁNAK TANA. Kolozsvár 1941. Minerva, 19 1. 8°. (Erdélyi Tudományos Füzetek 132.) A székelység eredetére vonatkozó csodabogarak sorában méltó helyet foglal el Iorga feltételezése, mely szerint a székelység nagyobb része román népi eredetű volna. Kiindulópontja néhány jelentéktelen, a székely-román egymásmellettélésből származó román elem a székely művelődésben nyoWben comíiynevekben, népművészetben, ami Iorgát képtelen túlzásokra és a székelyek részleges román eredetének feltételezésére vezette. T. végigköveti ennek a gondolatnak a kibontakozását tanulmányában, aminek az a körülmény ad bizonyos jelentőséget, hogy Iorga tétele Erdély román megszállása idején szerepet kapott a gyakorlati politikában ós ösztönző elemként hatott a székelység elrománosítására irányuló folyamatban, amit jellegzetesen a székelyek „visszarománosításának" neveztek. B. J. KALOTASZEG HELYNEVEI. I. ADATOK. Bevezetéssel és jegyzetekkel közzéteszi SZABÓ T. ATTILA. Kolozsvár 1942, Erdélyi Tudományos Intézet, XVIII, 501 1., 2 térk. 8°. Hatvanöt év telt el azóta, hogy Pesty Frigyes ,,A helynevek és a történelem" c. akadémiai székfoglalójában világosan rámutatott a helyneveknek a szellemtudományi, de különösen a történeti kutatásokban elfoglalt fontos szerepére. Ennek a ténynek a korai felismerése vezette őt arra, hogy 1864-ben ismert országos helynévgyüjtését közigazgatási úton szétküldött kérdőívekkel elindítsa és a 63 vaskos kötetre terjedő anyagát, ha kéziratban is, a magyar tudományosság elé tárja. Pesty adattára tudományunknak felbecsülhetetlen kincse, de számos hiányossága miatt nem elégíti ki a mai tudományos igényekat. Kiadása az erre illetékesek közönye miatt a maga idejében elmaradt; ma pedig már nem időszerű. Az eltelt hét évtized alatt pedig teljes magyar holynévgyüjtemény szükségessége nőttön nőtt, s ma, amikor a településtörténet a tudományos kereteken túlnőve már nemzetpolitikai jelentőségűvé kozd omelkedni — hiánya súlyosan és gátlóan nehezedik reánk. Századok 1943. VII—X. 31
