Századok – 1943

Ismertetések - Petró Sándor: A magyarnyelvű egyházi ének középkori emlékei. Ism.: Bartha Dénes 475

4Sfi ISMERTETÉSEK korok gazdasági életét rekonstruálni, s hogyan kell teljességre törekvő, rendszeres munkával valamely gazdasági vonatkozást idő- és térbeli összefüggéseibe ágyazva, minden oldalról megvilágítani. Másszóval: meghonosította a gazdaságtörténeti monográfia és gazdaságtörténeti statisztika műfaját. Az azóta eltelt évtizedek szaktudományunkban sok változást eredményeztek: a bresslaui Sombart-iskolából K. által átplántált kultúra — idők folyamán egyéb hatásokkal gyarapodva -— nálunk is felsarjadt, módszeresen képzett új gazdaságtörténész nemzedékek nőttek fel s ma már magasszínvonalú, szakirodalommal dicsekedhetünk. De K. művei — melyek az elsővel szerves kapcsolatban időközben későközépkori gazdaságtörténetünk fontos kérdéseinek egész sorát tisztázták — mitsem veszítettek jelentőségükből: nemcsak ismereteinket gyarapítják és tudományos technikánkat tökéletesítik, hanem problémamutató erejükkel szinte állandóan új ösztönzéseket adnak kutatásunknak is. Különös véletlen folytán azonban az a tudományosság, amelytől K. indításait kapta s amelyre nézve munkássága tárgyi szempontból is elsőrangú érdekkel bír — alig nyert idevágólag tájékoztatást. Egy-két részletkérdéstől eltekintve a német szakkörök előtt mindezideig ismeretlenek voltak K. fő tárgykörének, a XIV—XVI. századi magyar-német kereskedelmi kapcsolatok történetének eredményei. Végül is az innsbrucki egyetem alkalmi meghívása kapcsán magának K.-nak adódott alkalma e beszámoló elkészítésére. Ezt tartalmazza a szóbanlevő tanulmány. Mindjárt meg kell azonban állapítani, hogy nem egyszerű összefoglalásról, értekezés formájában megírt resumé-ről van szó. Mint K. valamennyi korábbi munkája, ez is eredeti dolgozat. Eredeti nemcsak szemléleti távlatában s a tények beállításában, illetve megjelenítésében, hanem problematikájában s jórészt anyagában is. Időálló régi megállapításait érdekes új észrevételek egészítik ki, illetvo fűzik egymásba. Mindezen felül különös érdekességet ad az egésznek a modern német kívánalmakhoz igazodó sajátos gazdaságtudományi terminológia ügyes használata. A középkori „Grossraumwirtschaft"-ot K. nagyjából a németrómai birodalom körül elhelyezkedő közép-keleteurópai országok területén állapítja meg. A határmegvonást nem tekinti feladatának; e helyett a középponti fekvésű Birodalom és a keleti peremterületek, pontosabban Magyarország gazdasági kölcsönhatásait teszi vizsgálat tárgyává. Úgy látja, hogy kapcsolataikat eltérő természeti adottságaik s az ebből folyó termelési és szociális különbségek hozták létre. Magyarország nagyszerű erdő- és bányagazdasági lehetőségei, illetve ritka népesedése egyfelől — s Németország szűkös termelési viszonyai, illetőleg gazdasági népességfölöslego másfelől valósággal kikényszeríttették a gazdasági együttműködést. A kibontakozás folyamatát K. két történeti mozzanatban látja megvalósulni: a kelet felé irányuló német népvándorlásban, illetve az ugyanerre terjeszkedő rendszeres távolsági kereskedelemben. Ezek az erők mindkét országban a gazdaságiszociális egyensúly létrejövetelét munkálták: a kivándorlás Németországot megszabadította emberfölöslegétől, ugyanakkor Magyarországon csökkentette a munkaerőhiányt; az árucsereforgalom pedig a kézműiparos német városi lakosságot élelemmel, a magyar agrártársadalom felső rétegeit iparcikkekkel látta el. Nagyobb hasznát azonban mégis Németország látta ennek az érintkezésnek. A kereskedelem által bevitt roppant mennyiségű magyar arany tudnüllik a XIV. század közepéig hatalmas tőkefelhalmozódást idézett elő, amely ipari vállalatokba fektetve, a nincstelen népelemeknek keresetet