Századok – 1943
Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1
MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 39 említi az előző királyok rendelkezéseinek követelését. I. András helyreállítva a törvényes rendet az országban — bár elvileg már megtehette volna — nem az „előző királyok", hanem Szent István törvényeit adta zsinórmértékül népének.1 Szent László három törvénykönyvében szintén nem találjuk meg az előző királyok követésének elvét. Pedig az ő helyzete már más volt, mint I. Andrásé, hiszen közben már törvényesnek elismert királyok is uralkodtak, s valószínű, hogy törvényeket is alkottak.2 Ezek a negatívumok azonban talán részben természetesek is lennének, részben pedig a véletlennel is magyarázhatnék őket, ha a harmadik nagy törvényhozó királynál, Kálmánnál nem bukkanna föl az elv. Jellemzően, az első megfogalmazás annyira elvszerű, hogy magából a szövegből azt sem lehetne megtudni: vájjon királyokról beszél-e Albericus, a tarcali zsinat írásbafoglalója, még kevésbbé azt, hogy magyar királyokra vonatkozik-e az elv?!3 Albericus további fejtegetéseiből azonban kiderül, hogy azok, akik az „előbbiek ősi hagyományain" akartak továbbhaladni, Szent Istvánra, s mellette nyilván Szent Lászlóra gondoltak.4 Az elv kialakulása világos: Szent István hatalmas alakja árnyékba borította minden utódját a törvényhozás, a hagyomány tekintetében is — egészen Szent Lászlóig. Az előző királyok követése így egyet jelentett Szent István követésével, elvi megfogalmazásra tehát nem volt szükség. László után azonban — bármennyire előtérben maradt Szent István alakja — egy király helyett már kettő volt követendő, s az elv azonnal meg is jelent: a lehető legelvibb fogalmazásban és mégis csak az előző magyar királyokra érthetően. Összefoglalva tehát az eddigieket: az előző királyok követése — bármilyen elvszerű is a fogalmazás — nem a királyi méltóságra, hanem csak vérségi elődökre vonatkozik. A vérségi elődök követéséről beszél az Intelmek VIII. feje-1 Szentpétery: Scriptores, II. 344. 1. (Idézi Deér is: i. h. 450. 1.) 2 Ld. Corpus iuris Hungarici (millenniumi kiadás) 46. 1. 3 Sed sunt fortasse nonulli, qui . . . concilium Tursollinum autument esse superfluum, minus provide asserentes antiquis pocius priorum insistendum esse relatibus . . . Závodszky i. m. 182. 1. 4 . . . paternis tradicionibus iam magna ex parte solutis . . . Stephani legalem textum recensuit . . . Závodszky i. m. 183. 1. -— Szent István mellett a paternae traditiones képviselőjének annál is inkább Szent Lászlót kell gondolnunk, mert az előző jegyzetben közölt elvi megfogalmazás priorum szava helyén az Ilosvai-kódexben piorum van (ezt Závodszky nem jelzi: i. m. 182. 1.); ez a jelző pedig kétségtelenné teszi, hogy az Ilosvai-kódex jogtudós másolója is Szent Lászlóra és valószínűen csak rá gondolt Szent István mellett az „elődök hagyománya" követésének másolása közben.
