Századok – 1943
Ismertetések - Alföldy András (összeáll.): Bibliographia Pannonica VI. Ism.: Gronovski Iván 461
ISMERTETÉSEK 461< sajnos, nom a remélt mértékben. így elnézés következtében változatlanul került át az első kiadásból egy mondat, mely szerint a Cambridge Ancient Historyból eddig 10 kötet jelent meg. Pedig a közben eltelt időben még két kötet látott napvilágot ebből a kitűnő kiadmányból, 1936-ban a XI., 1939-ben pedig a XII. kötet. Ez a két kötet magyar részről különösen számot tarthat az érdeklődésre, mert eltekintve attól, hogy ezekben Pannónia ós Dácia történetéről is szó van, mind a kettőben magyar tudós, Alföldi András írt jelentős fejezeteket. Nagy kár az is, hogy az olasz tudományos irodalmat teljesen mellőzve látjuk, ami a tájékozatlan olvasóban azt az esetleges, de mindenképen téves hiedelmet keltheti, hogy az olasz tudomány semmi érdemlegeset nem nyújtott a klasszikus ókor kutatása terén. (Pais, de Sanctis, Bonfante, Do Francisci, Ferrero stb. mindenesetre megérdemelt volna egy-két sor megemlékezést.) Éppen így á francia Piganiol: Histoire de Rome (Páris 1939.) című munkája főleg gazdag irodalma miatt, tarthatott, volna igényt a megemlítésre. ER ENDRE. BIBLIOGRAPHIA PANNONICA VI. Összeállította Alföldi András. [Budapest] 1941, Kir. Magy. Pázmány Péter Tudományegyetem Érem- és Régiségtani Intézete, 68 1. 4° — (Dissertationes Pannonicae Ser. II. No. 17.) Immár hatodszor jelenik meg Alföldi András igen hasznos könyvészeti összeállítása, amely ezúttal a rómaikori Magyarország és a népvándorlás kutatásának 1940. és 1941. évi új irodalmát adja; ebbe az irodalomba azonban Alföldi beleérti az egész római birodalom területére, illetve -—• a népvándorlás korát, illetően — a Belsőázsiától Európa északi és nyugati határáig terjedő egész területre vonatkozó tudományos eredmények közléseit is, mert — amint könyvószetének bevezetésében megjegyzi — csak a teljes összefüggések ismeretében tanulmányozhatjuk eredményesen Magyarország életét. Számos olyan kölcsönhatás fejlődött ki ugyanis az idők folyamán hazánk és a római birodalom más területei között, amelyeknek ismerete nélkül nem nyerhetnénk teljes képet a hazai fejlődésről sem. Könyvószetének létjogosultságát Alföldi a bevezető sorokban fejtegeti; ez az önigazolás azonban teljesen felesleges, mert minden magyarázat nélkül is nyilvánvaló egy ilyen összeállítás nagy gyakorlati haszna, amely nemcsak a szaktudósok, hanem talán még nagyobb mértékben az egyetemi hallgatók és a műkedvelő régészek munkáját könnyíti meg jelentékenyen. Alföldi 13 betűrendes főcsoportra osztja a közölt címanyagot. Az első Csoportban az általános érdekű munkák, könyvészeti összeállítások, ásatásokról és összefüggő nagyobb leletanyagokról szóló beszámolók címeit közli, második csoportjában az illyr és kelta előzményeket, valamint a dák őstöeténet kérdéseit tárgyaló munkákat foglalja össze. A továbbiakban külön fejezetet szentel a történelmi irodalomnak, a felirattannak, a numizmatikának, a művészet és iparművészet, továbbá az ipari produktumok, valamint a kereskedelem kérdéseit tárgyaló műveknek, majd ismét külön csoportokban közli az edényművességre vonatkozó, a földrajzi és helyrajzi, valamint' a hadtörténeti munkák címeit. Újabb csoportokban szerepel a pogány vallások ós temetési szokások, a pannóniai kereszténység, végül a kimmeriek és szkíták, a császárkori limosmenti törzsek és a népvándorlás népeinek több alcsoportra osztott irodalma.
