Századok – 1943
Ismertetések - Szladits Károly 455
ismertetések: 456 álláspontnak felel meg, melyet Aquinói Szent Tamás és a dominikánus theológusok vallottak magukénak. E szerint lelkiekben inkább az egyházi, világiakban pedig inkább a világi hatalomnak kell engedelmeskedni. A XIX. század politikai fejlődésének egyik jellemző vonása ,,a nemzetté ébredésnek általánosulása" Európa életét valósággal erjedésbe hozta. E vészteljes problémát Párdányi Miklós „Az állameszmeváltozás jelentősége a nemzeti kérdés fejlődésében" című tanulmányában teszi komoly kutatás tárgyává, és arra az eredményre jut, hogy a népiség gondolatából táplálkozó modern nacionalizmus csak Középeurópa két nagy nemzetének hozott ideiglenes megoldást és megerősödést, ellenben a kontinens két nagy nyugati nemzetének a nacionalizmus szempontjából kiegyensúlyozott életét megbontotta. A legnagyobb bajt azonban a Kárpátok medencéjében idézte elő, aboi a népi keveredés, a népi és természetes határok különbözősége a népi elv következetes alkalmazását lehetetlenné teszi. A probléma megoldását csak egy olyan állameszme kialakulásától lehetne vámi, mely a történelmi államkeretnek figyelembevételével a népiségi elv doctrinär alkalmazásán felül tudna emelkedni. Párniczky Mihály „Az ősiség a XIX. században" című összefoglaló tanulmányéban az ősiség eltörlésének történetét írja meg a reformországgyűlések és az ősiségi patens kiadása közti időszakban. Célja volt, hogy a század elején fennállott régi, és a századvégi jogállapot között hatályban állott átmeneti jogszabályok folyamatosságát elevenítse meg, és vizsgálódásának tárgyává tegye mindazokat a körülményeket, amelyek az ősiség területén bekövetkezett tételes jogi változásokat előidézték. Fejtegetéseiben megállapítja, hogy az ősiség elve alatt nálunk a XIX. században olyan az egész nemesi ingatlanjogot átfogó jogelvet értettek, melynek eltörlése — annak rendkívüli horderejénél fogva — a jogi élet teljes átalakulását jelentette és magánjogi törvénykönyv megalkotását tette szükségessé. A szerző tanulmányát alapvető összefoglalásként használhatják mindazok, akik az ősiség történetével behatóan foglalkoznak. Sándorffy Kamill „A székelyföldi jobbágyság és a székelyörökség" címen Székelyföld jogéletének sajátos megnyilvánulásait ismerteti az erdélyi legfőbb törvényszék 1866. évi állásfoglalása alapján. Az alkotmányos élet visszaállítása után a jogszolgáltatásnak szüksége ' volt a székely örökség és a székelyföldi úrbéri birtok fogalmi elhatárolására. Az úrbéri pátens ugyanis megtiltotta a székely örökségnek olyan személyek által való kisajátítását, akik a pátens életbelépte idején annak bírlalói voltak. Másrészt viszont a székelyföldi úrbériség kárpótlása tárgyában 1868-ban kiadott belügyi és igazságügyi rendeletek elsősorban megállapították, hogy a székelyföldi úrbériség fenn> állása kétségtelen. Meg kellett tehát világosan határozni ezt a két fogalmat, nehogy azok jogcímének igazolásánál követendő bizonyítási , eljárás során bonyodalmak keletkezzenek. Szladits Károly „A magyar magánjog jellegváltozásai az utolsó száz év alatt (1840—1940)" című tanulmányában klasszikus tömörséggel adja elő, hogy miképen változott át magánjogunk e küzdelmes 100 év alatt írott jogból íratlan joggá, hogyan hatották azt át először az osztrák, majd később — a századfordulótól kezdve — a német jogi gondolkodás termékei és végül, mikor és milyen körülmények közt indult meg végre magánjogunk szociálisabbá válásának folyamata, melynek érvényesülését a Hármaskönyv általános tekintélye 48 előtt rendkívül megnehezítette. Ezt a nagy átalakító munkát a hazai bíróságok végezték el, melyek a félbemaradt kodifikációs munkálatok-
