Századok – 1943

Ismertetések - Szekfű Gyula: Állam és nemzet. Ism.: Mátrai László 444

ISMERTETÉSEK SZEKFŰ GYULA: ÁLLAM ÉS NEMZET. Tanulmányok a nemzetiségi kérdésről. Budapest 1942, Magyar Szemle Társaság, 372, 2 1. 8°.-— (Magyar Szemle Könyvei. XVI.) Állam és nemzet: oly fogalmak, melyeknek reális tartalmát ugyan a mindenkori történeti valóság adja, de a bennük rejlő ideális követelmények átnyúlnak a történet korszakain s egyetemes emberi értékigényeket képviselnek. A velük való adaequat foglalkozás tehát — éppen e fogalmak nagy bölcseleti jelentősége miatt — akaratlanul is elárulja a historikus „világnézetét": azokat a szilárd erkölcsi és egyéb értékelveket, melyek történetírói munkássága során, a történet anyagá-. val való érintkezés közben szükségképen kialakultak. Történelemnek és bölcseletnek elképzelhető ugyan más irányú, manapság fölöttébb divatos találkozása is: mikor valaki elméleti úton eleve megformált világnézeti szkémákkal közeledik a történeti valóság felé. E két látszólng rokon utat mégis ég és föld választja el egymástól: egyiknek eredménye világnézeti történetírás, a másiké történetírói világnézet. Amennyire visszariad az ép módszertani érzékű olvasó az előbbi vállalkozástól, éppoly örömmel várja a másodikat: hogy mit tanít a történeti valósággal érintkező historikus olyan elvi kérdésekről, melyekről más csak elméleti általánosságokat tud mondani. Sz. új könyvét műfajtévesztés (de legalábbis formalizmus) lenne tanulmánykötetm к neveznünk: a bennefoglalt fejezetek az „erős gondolkodókat" jellemző olyan szoros benső problematikái és stiláris egységben sorakoznak fel, hogy inkább egységes műnek kell felfognunk, melyben a históriai bizonyítóanyag ( 1—5. fejezet) s a belőle folyó modern konzekvenciák —25. fejezet) mind a címűi adott „állam-nemzet" kérdését taglalják. Az alapprobléma (amit a kötet alcíme kissé elrejt): a nemzeti gondolat a magyar állam történetében. Ezt az alapkérdést Sz. — igen plasztikusan —— két szélső változatában fogja meg, nyilván azon bevált módszertani megfontolás alapján, mellyel Bacon óta minden, „induktív" tudomány gyakorta él: megfigyelni a jelenséget ott, ahol az leginkább s ahol legkevésbbé fordul elő. Valóban a középkor (a „keresztény univerzalizmus") és a XIX. század (melynek egyik „uralkodó eszméje" a nemzeti gondolat) azok a szélső történeti helyzetek, melyekben a nemzetiségi kérdés legjobban megfigyelhető. De túl e módszertani megfontoláson, azért is fontos e két kritikus helyzet beható vizsgálata, mert: egyrészt közöttük feszül (időben és problematikában) nemzetiségeink és nemzetiségi politikánk egész története, másrészt pedig éppen ezekben a határszituációkban lepleződik le a magyarságnak eredendő, sui generis magatartása olyan alapvető históriai és alkati adottságok terén, mint aminők tolerancia, politikai bölcseség, faji elfogultság, közjogi fanatizmus stb. Ami az első kérdést illeti: a kötet, ötödik, legnagyobb tanulmánya („A nemzetiségi kérdés rövid története") szépen bizonyítja.